Nos.
Tegnap is, ma is estig dolgoztam. Felvételiztettük a kicsiket, mennyi különböző kicsi ember, karakter, sors. Voltak nagyon jó fej, talpraesett, vicces kölykök is, sokan nagyon ügyesek voltak. Ott ült velem még két kollégám, én lettem az a szereplő, aki viccelődik (kerékpárversenyző vagy? akkor téged nem is kérdezünk, fel vagy véve:)), kedveskedik, oldja a hangulatot, nagyon élveztem. Mondjuk a végén, az utolsó órában már mindenkinek ugyanannyi pontot adtam, gondolom már nem működött az agyam. Közben kaptunk kávét, szendvicseket. Én meg közben végig tüsszögtem, meg telefújtam 100 zsepit, ez mondjuk nem volt jó, remélem ez már a náthám legvége. Majdnem 7 óra volt, mire végeztünk, visszamentem a sötét, töküres tanáriba, és az asztalomon ott várt két Bounty, mert ennyire cukik a kollégáim, illetve most konkrétan az egyikük. Majd beültem az autóba, elmentem kutyakaját venni, mert már ma estére nem maradt, fél 8-ra értem haza. Esett az eső, és vezetés közben az jutott eszembe, hogy ez vajon szomorú? Hogy a hosszú munkanap után a náthás szingli csaj hazamegy a kutyájához az üres lakásába? Aztán hazaértem, beléptem a szép, színes lakásomba, ahol van kutyám, meg macskám, két percen belül lett unokahúgom, megjelent a bátyám, anyu meg apu, kaptam egy nagy csokor barkát, fasírtot meg krumplifőzeléket, kifaggattak, egymás szavába vágva sztoriztunk - még hogy magány, meg üres lakás.
Most ez az időszak arra emlékeztet, mikor a nyelviskolában dolgoztam, és este 8-ig dolgoztam majdnem minden nap (amikor nem, akkor meg mentem Budapestre próbálni, hogy hajnal 2-re érjek haza úgy, hogy reggel fél 8-ra már mehettem dolgozni újra), hazaértem, és kábé feküdhettem is le aludni, fú, nagyon rossz volt. És hát nagyon sok évig dolgoztam így, ami most van, az ahhoz képest isteni. Mindenesetre ja, ez van most, munka, munka, munka. Valahogy mégis kerekebb az egész, ezt most sokkal jobban szeretem, úgy érzem, hogy ezen a munkahelyen nem csak adok, hanem rengeteget kapok is.
A héten máskülönben nem nagyon sikerült utolérni magam, kissé szalad a lakás, olyan is volt, hogy kimentem a konyhába, hogy na jó, elmosogatok, és már el volt mosogatva, valószínűleg én voltam, de hogy mikor csináltam, az nem tudom. Holnap pedig péntek, jöhetnek a kalandok.
Az ott pedig az új, matt, szilva színű Isadora rúzsom, nagyon fun, majd mesélek róla.
Nagyon klassz volt ez a bejegyzésed.:-))) Én is így vagyok most ebben a pillanatban, hogy igazából kívülről nézve egy kupac kaki az életem, mégis jól érzem magam benne.:-)))
VálaszTörlésMilyen rend van az asztalodon.:-))
Szerintem te a lelked mélyén megkönnyebbültél, és jobb így neked.
TörlésA rend az csak látszat:).
A zeneakánlóidat is szeretem! Meg a kutyát, macskát meg a koncertek, ahova jársz... Tudok még felsorolni. :)
VálaszTörlésEzt a másik posztra szántam.
Törlés:) kösziii
TörlésSzerintem is tök kerek ez így. Have fun! :)
VálaszTörlésBiztos, hogy nem Anyukád mosogatott el? ;)
VálaszTörlés