The whole curious story

Náthás vagyok eléggé, nem érzem nagyon rosszul magam, de van egy kis hőemelkedésem, és hát meglehetősen nyüssz. A kollégáim fele (de tényleg, túlzás nélkül) beteg. Abból látszik, hogy mennyire nagy a baj, hogy az egyik órában beosztottak helyettesíteni egy osztályhoz úgy, hogy egy teljesen másik osztállyal is van órám olyankor. Végül is, simán, ügyes vagyok, megoldom. 

A hónap híre, hogy az egyik barátnőm hazaköltözött külföldről, így mostantól újra lehet vele személyesen barátkozni. Tegnap elmentünk Harcsa Veronika koncertre a Budapest Jazz Clubba, és nagyon jó volt, a tény is, hogy elmentünk, meg a koncert is. Nekem Veronika néha mondjuk sok, minden dalban muszáj megőrülnie, én a Bin Jipben jobban szeretem, de azért ez is nagyon jó volt. Gy. Bálintról, a gitárosáról pedig az a véleményem, hogy annyira karakteres a játéka, hogy ha Veronika nélküle, tökegyedül lépne fel, pont ugyanennyire lenne jó a koncert.

Péntek estig túlélésre játszom, mert ma estig tanítok, holnap meg estig felvételiztetem a nyolcadikosokat (miért ebbe az iskolába jelentkeztél? olvasd el a szöveget és meséld el, miről szól, mesélj magadról angolul). Mondjuk ezt szeretem csinálni, csak nem munka után este 7-ig. 

Emellett még olyan izgalmak vannak, hogy diétázom meg edzek, de mindkettő oké. Azt csináljuk Phoebe-vel, hogy esténként megírjuk egymásnak, mit ettünk egész nap, és így kétszer meggondolom mindig, hogy eszem-e ezt vagy azt, mert hogy ezt milyen ciki lesz leírni, így ezért inkább nem eszem meg. Mondjuk tegnap a Briósban annyira finom salátát ettem kacsamellel, hogy úristen, ilyen kajákkal bármeddig kibírnám.