Végül persze tök jól sikerült, nagyon szépen felöltöztem, megható is volt, persze azért annyira nem, hogy sírjak, csak a lányokat vigasztalgattam. A gyerekek nagyon helyesek és szépek voltak, valahogy odáig jutottunk, hogy mindenki puszival köszön nekem, és úgy is búcsúznak tőlem, még a fiúk is, ami hipercuki. Rengeteget hülyéskedtünk, én is olyan hangulatban voltam, hogy minden mindegy. A mise alatt még szépen viselkedtünk, aztán a jutalomkönyvek kiosztása alatt már csináltam szelfiket magunkról az egész vigyorgó, lufis-virágos osztállyal a háttérben, vicces volt.
Az mondjuk szarul esett, hogy csak virágot kaptam az osztálytól, tudjátok van ez a million roses kerek doboz, na és annak a koppintását kaptam meg művirágokból, ami így kvázi az ízlésem ellentéte (szerintem mondjuk mindenki ízlésének az ellentéte, hiperronda). Ajándékot egyáltalán nem, értitek, nem vártam nagy dolgot, meg hát van olyan kolléga, aki egy bűnronda tálat kapott, de pl az egyik osztály egy nagyon szép karórát vett az osztályfőnökének, ami meg a másik oldal, de mondjuk egy órához képest (sőt, a ronda tálhoz képest is) a semmi azért szomi, főleg, hogy szerintem szerettek, és én is őket. Pedig tudom, hogy raktak is erre félre osztálypénzt, csak valószínűleg szartak bele. A virágot is úgy adták ide, hogy ketten külön, és akkor én mászkáltam a többiek után, akik később jöttek, hogy köszi a virágot, ők meg így kábé milyen virágot? Na mindegy.
Utána pezsgőztünk a kollégákkal, ami kurvajó volt, imádom azt a társaságot, de nagyon, igazán otthon érzem magam köztük. Mondták, hogy a szakmunkások nem olyan jók ebben, és majd lehet, hogy a vizsgák után fogják megköszönni a munkám, mondjuk én ezt nem hiszem.
Tegnap estére lemondtam az összes programomat, Pillát, a blogger csajokat meg Danit is, mert éreztem, hogy nekem ma már nem terem semmilyen babér, és lefeküdtem 9-kor aludni. Úgy tűnik, jól tettem, mert ma már ezerszer jobban vagyok, hála az égnek.
Nem emlékszem, hogy nálunk hogy volt, ballagáskor IS adtunk ajándékot, vagy csak érettségi után, de arra 100%-osan emlékszem, hogy a bizonyítványosztáskor kosztümben feszengve adtunk át ajándékot. Merthogy mi kaptunk ajándékot (érettségit), másnak is jár a meglepi :D
VálaszTörlésMi ballagás előtt, még az utolsó héten, a szerenádok alatt adtuk oda az ajándékokat (akiknél nem voltunk szerenádozni, azoknak az utolsó órán).
VálaszTörlésAz ofőnknek (fiatal pasi volt) egy faliórát vettünk. Volt, aki étkészletet kapott, a magyar-töritanárunk (férfi) könyveket meg könyvutalványt kapott. A többire nem emlékszem, de mindenkinek vettünk valamit.
Csak én emlékszem úgy, hogy valahogy furán éreztük magunkat ezzel az ajándékozással? 18 évesen olyan ügyetlen az ember ilyen dolgokban, úgy értem, hogy nem tudod még mit kell mondani meg hogyan. Ha nincs ott egy határozott anyuka, aki a kezükbe adja a virágot és elmondja, hogy mindenki odamegy és azt mondjátok, hogy... akkor ez lesz:)
VálaszTörlésNálunk anno 16 éve nagyon túlzásba vitték az ajándékozást. Ofőnk irányította, közölte, hogy ő arany karkötőt kér és azt is, hogy a kismillió tanárnak mit adjunk. Szüleink meg fizettek. Mert így illik. Ez se volt normalis. Mondjuk mi még karácsony és névnapi ajit is adtunk a tanároknak meg mikucsomagot. Ofő elvárta.
VálaszTörlésVagy egy határozott osztályfőnök.... Azért ez elég durva történet. Mi még csak a bölcsinél tartunk, de az az érzésem, hogy nem sok minden változott a rendszerváltás óta.
Törlés2000-ben volt, már bőven túl a rendszerváltáson:)
TörlésSok szülőtől hallom, hogy ez megy.mindenhol, pl. óvónőnek ajándék mert rendezett anyák napját,stb.
A pasi nevét átköltötted, vagy véletlen írtad le? Gondoltam, szólok. - vagy kérdezek.
VálaszTörlésen megmondom oszinten szerintem semmit nem vettunk, nem remlik, hogy szokas lett volna. Na jo, nem ma volt az se :)
VálaszTörlés