Same shit

Tegnap végigszendvedtem a bankettet, a gyerekek cukik voltak, csak én vagyok még mindig szarul. Nem esett jól a vacsi sem, illendőségből elfogadtam egy pohár rozét is, de bele se nagyon ittam, alig vártam, hogy hazajöhessek. Aludtam este 10-től reggel 9-ig, majd bementem az osztályozó értekezletre, ahol mindenki elmondta, hogy milyen szarul nézek ki, szegény én. Ezt mondjuk egész héten hallgattam, azzal együtt, hogy milyen sápadt vagyok, gondoltam, ezen ne múljék, elmentem szoliba (haha). sápadtság pipa, bár sajnos a szarul nézek ki részre nincsen csodaszerem. 

Nem tudom, mi van, azon gondolkodom, hogy lehet, hogy tüdőgyulladásom van? Már nem tudok mire gondolni, bár a doki meghallgatott, és nem mondott ilyesmit. Azt mondta, 7-10 nap, vasárnap lesz a 10. Árnyéka vagyok önmagamnak, semmi energiám, a fejemben folyamatos nyomás. Akkora a baj, hogy ma reggel azon gondolkodtam, hogy be kellene feküdni valami kórházba mélyaltatásban, toljanak tele vitaminokkal, aztán ébresszenek fel, ha meggyógyultam. Mert nekem arról szoktak szólni a péntekjeim, hogy munka után elmegyek edzésre, és annyira tele vagyok energiával, hogy a csajok azon szoktak nevetni, hogy két gyilkos sorozat közt, mikor a többiek alig élnek, én táncolgatok. Most meg el sem tudom képzelni, hogy nekem valaha bármire lesz még energiám.

Az értekezleten már az összes kolléga full sminkben, belőtt frizurákban jelent meg, és kérdezték, hogy mit veszek fel, nem akartam mondani, hogy még nem gondolkodtam rajta, és ha rajtam múlik, melegítőt, de leginkább elmenni sincs kedvem, végigállni egy hosszú misét, meg az egész műsort, jaaaaaaaj. Pedig ez az egész egy gyönyörű dolog, de most nagyon szar az időzítés.