Weekend, baby

Tegnap végül éjfélig takarítottam, suvickoltam, lomtalanítottam, átrendeztem, és ma reggel iszonyú jó volt a makulátlan, frissített állapotú, kissé megújult lakásra ébredni. Kidobtam a hosszú évek alatt összegyűjtögetett lakáskultúra-gyűjteményemet is, valamint leselejteztem a szakácskönyveim felét, és tényleg csak azokat hagytam meg, amik olyan esztétikai élményt nyújtanak, hogy szívesen veszem kézbe őket, mert amúgy, hát ja, a kulináris forrásaim mind-mind ott leledzenek az interneten. Mondanám, hogy fáj ezektől a dolgoktól megszabadulni, de nem, kifejezetten jólesik megszabadulni a régitől, az elavulttól, és továbblépni, helyet csinálni az újnak. A Spotify miatt jutott ez valamelyik nap eszembe, hogy óriási élmény, hogy tanúja lehetek, hogy ilyen pillanatok alatt óriásit változik a világ. Tudom, hogy sokan siratják a Gutenberg galaxist, és hihetetlen, hogy nemrég még a Sony walkmanemen hallgattam a kazettáimat, de én nagyon-nagyon élvezem a 21. század hiperszuperségeit. Az én családomban amúgy dívik a ne dobjuk ki, mert jó lesz még valamire, valamint a minek újat venni, tök jól funkcionál még a régi hozzáállás, de én nagyon szeretem a frisset, az újat. 

Felszögeltem a bicajos-citromos képet a falra, eddig csak a komódra volt ráhelyezve, a falnak támasztva (lásd ITT). A tükör máshova került, kb a helyére került a kép. Szép így is, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a végleges helye, illetve hogy van ilyen, hogy végleges elrendezés egy lakásban. Szerintem jó érzés időnként változtatni. Majd megmutatom. 

Amúgy meg ma bicajoztunk és kenuztunk a vizslás fiúval, csodálatos volt. Vittem szendókat meg barackot, dumcsiztunk, ittunk citromos sört, nevettünk sokat. És végre neki is lett egy kis színe. :)

És most elmegyek és iszom egy bambit a fiúkkal. Szerintem helyrerázódtam.