2016. augusztus 2., kedd

Hellószia!

Időnként olvasom bloggereknél, hogy annyira kiakasztja őket az, hogy letegezik őket boltban/a munkahelyükön, nemtudomhol, hogy erről a sokkról egy blogposztban kell megemlékezniük. Biztosan én vagyok a szuperlaza, de ezeket a megbotránkozásokat mindig meg szoktam mosolyogni, engem soha nem zavar, ha letegeznek. Előfordult már, hogy esetleg meglepődtem, de pillanatok alatt túlteszem magam az ügyön. Én az esetek 90%-ban úgy gondolom, hogy fiatalnak, szimpatikusnak gondolnak, esetleg van köztünk egy közös szimpátia, úgyhogy én nem bánom. A suliban a gyerekek magáznak minket, ami szerintem nagyon kell, én is próbálkoztam magázással, de az ellen tiltakoznak, úgyhogy rendőrpertu van, ami talán ebben a szituációban nem annyira gáz.

Valamelyik nap viszont nekem is volt egy olyan szituációm, hogy felvontam a szemöldököm, és meg is jegyeztem az illetőnek, hogy na-na. Azt történt, hogy a piacra mentem befelé a múltkor, és megláttam, hogy a bejárat mellett a falnál könyvek vannak lerakva a földre, úgyhogy megálltam, és elkezdtem nézegetni őket. Egyszer csak hallom, hogy egy rozsdás néni-hang rámszól, hogy kislány, nyugodtan válogasson csak a könyvek közül! Én meg hangosan vissza: hogy kislány? Ő meg, hogy nem hívhatom kislánynak? Mondom ne haragudjon, mindjárt 40 éves leszek, ne kislányozzon már le.

És tök jó volt, odajött, elmondta, hogy ő 85 éves, a lányai idősebbek nálam, unokái vannak, hát akkor hozzá képest nem vagyok kislány? Mondjuk ettől még szerintem nem kéne lekislányoznia, de annyira cuki volt, és tényleg szeretettel szólt hozzám, hogy nem haragudtam. 

Viszont utána gondolkodtam azon, hogy én is mennyire nehezen oldom meg ezt a tegezés-magázás dolgot idegenekkel. Mivel ezerszer belefutottam abba, hogy magázódtam és letegeztek, vagy fordítva, azt vettem észre, hogy a legtöbb ilyen szituációban köszönés helyett egy nagy, kedves mosolyt villantok, és megvárom, míg a másik köszön, és abból végre tudom, hogy mi újság. 

Ugyanis maradjuk annyiban, hogy az emberek semmilyen szabályt nem követnek ezzel kapcsolatban, totálisan random működik a dolog, és abszolút nem érzek tiszteletlenséget, vagy távolságtartást a dolog mögött, egyszerűen csak, ugyanúgy, mint én, a legtöbb ember nem tudja mit kezdjen a helyzettel. És ez szerintem nagyon fura. 

Például az utóbbi időben sok időt töltöttem az egészségügyben a műtétem miatt, volt vérvétel, röntgen, kivizsgálás, kórház, műtét, nagyon sok különböző nemű, korú és munkájú emberrel találkoztam, és például ott sincs konzekvensen az, hogy magázzák a beteget. Mert pl. oké, hogy a dokim magáz, de például az asszisztense, egy nálam talán picivel idősebb nő már úgy tegez, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az első nap az ápolónő tegezett, aki reggel ébresztett, az viszont magázott. Az altatóorvos magázott, az őt segítő asszisztens tegezett. A gyakorlaton lévő, gimis korú ápolónők tegeztek. Semmi logika nincsen az egészben. Tudom, hogy van erre protokoll, de hogy az embereknek fogalmuk sincs róla, és teljesen esetlegesen alkalmazzák a dolgot, az is biztos. 

Vagy a boltokban, a pénztárosok, szerintem ők pénzfeldobással döntik el, hogy tegezik-e, vagy magázzák a vásárlókat. A bankban vagy az okmányirodában attól függően tegeznek vagy magáznak, hogy épp melyik ügyintézőhöz kerülök. A szoláriumban, ahol a volt diákjaim dolgoznak, kötelező tegezniük a vendégeket. Szóval nem értem. 

Vagy csak nekem van ez a problémám, mert látszik rajtam a korom, de közben úgy öltözöm, mint egy tini, és ezzel elbizonytalanítom őket? 

Tamko mesélte, hogy ha két francia tini összeismerkedik, simán magázódnak. Nálunk ez persze sokkal szabadabb, de pont emiatt sokkal nehezebb is eldönteni, hogy mi az a pont, ameddig még simán tegeződéssel indíthatsz, és mi az, ahonnan magázódsz.

Na és persze a köszönés. Úgy irigylem a franciákat a Bonjour miatt. 
Csókolom. Jó napot kívánok. Viszontlátásra. 

Hát, nem tudom. Komolyan, az jut eszembe néha, hogy szükségünk lenne egy jó kis nyelvújításra. 

Ja, és a legviccesebb, hogy itt lakik az utcánkban a cukimuki Marika néni, aki mindig kint seperget a háza előtt mind a 140 centijével, és aki elmúlt 90 éves, és tavaly egyszer, mikor sétáltattam a kutyát, megállított, és azt mondta, hogy nyugodtan tegezzem. Hát, nem mondom, hogy könnyű volt megszoknom, de most már vígan köszönök neki, hogy Szia Marika néni! 

Ti ezt hogy élitek meg? 

49 megjegyzés:

  1. De jó téma!

    Én úgy élem meg, hogy hagyom folyni a dolgokat, ahogy vannak.
    Persze amikor Franciaországban éltem, feszélyezett az a sok magázódás. Nem értettem. Már egészen jó haveroknak gondoltam magunkat Sylvievel, és még mindig magázott. Aztán megszoktam, hogy ott, Franciaországban úgy illik. Amikor hazaköltöztem, azon hisztiztem, hogy mindenki letegez. Én bementem a boltba (akárhova), jónapottal köszöntem, ott meg letegeztek. Ma már megszoktam, nem hisztizek. :)

    VálaszTörlés
  2. Az utolsó hosszabb otthon tartózkodásom alatt vettem észre, hogy már senki se köszön nekem tegezve. Úgy értem a városban. 20-25 éves eladó/pénztároslányok, én bemegyek, hogy 'szia!', ő meg szemforgatva 'jó napot kívánok!', még szájat is biggyeszt hozzá. Bár itt lehet más a gond, de nem zárnám ki azt se, hogy az ő szemében már öregnek látszom.

    Otthon még mindenkinek csókolommal köszönök, akinek korábban is, nem tértem át a jó napotra, ahogy az utánam következő generációból már sokan. Nálunk különben is van még mindig ez a szemfelvonás, hogy "taknyos kölök" mit jónapotozik itt nekem. Falu, ha nem lenne egyértelmű. :D Ott csak azt tegezem, aki megengedte, és sokan nem, szóval marad a csókolom. Egyik keresztszülőpáromat ezért tegezem, a másikat magázom. Nagymamáimat magázom.

    M szerint el se lehetne képzelni ennél bonyolultabban a köszönéseinket, elég sokszor hoz ciki helyzetbe otthon, pedig már elmagyaráztam vagy 1000x neki, kinek, hogyan köszönjünk.

    Itt (Németo.) meg nekem bonyolult. Északon van egy köszönés, ami mindenre jó, vagy a Hallo, ez tegezés és magázás, de a szomszéd 70-es nénit kicsit nehezemre esik lehelózni, neki a másikat mondom. A Guten Tag nem nagyon használatos, csak nagyon hivatalos helyeken, de még ott se nagyon.

    Akkor van ez a találkozáskor csak a keresztnevedet mondod, mert ha a teljes neveden mutatkozol be, akkor magázódni akarsz. De kérdem én, mikor derül ki a vezetékneved ebben az esetben? :D

    Itt is megy a Tschüß, ami elköszönéskor mindenre jó, ott nem is kell gondolkodni. :)

    A tegezés magázódással akkor is bajban vagyok itt, kerülöm is az ilyen helyzeteket.. újabb ok a bizonytalankodásra. :/

    Otthon engem ez a lemagázás zavar, én a külsőm miatt sose lettem lekislányozva sajnos. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De érdekes, köszi, h ezt elmesélted. Ezek szerint a német nyelv is ki tudja fejezni a magázódást? (na most lebuktam, h kb egy szót sem tudok németül)

      Törlés
    2. Hat en pont hozza akartam szolni, hogy itt remes, mennyire megy a magazodas. Ugy ertem kezdo szituacioban rendben van, de mikor valakivel egyutt dolgozom, remes hallgatni a "lenne szives megteriteni az asztalt" szossszetetelt. Plane mikor tolem fiatalabbak mondjak, hogy Frau Kovacs, koszonjuk a munkajat. Ezen a reszen, ahol en elek kinosan megy a magazodas. Mondjuk az elejen tok jol el tudtam utni azzal, hogy elnezest, nem beszelem jol a nyelvet, ezert tegezodom. Ilyenkor kicsit mindenki megkonnyebbult, azt vettem eszre. Nyilvan normalis esetben nem mondhatnam, hogy hagyjuk mar ezt az idiota magazodast :)

      Törlés
    3. Igen, van benne magázódás, nekem az volt a furcsa, és még mindig az, hogy az angolban viszont nincs. Nagyon vicces volt, ahogy M a jegyesoktatásunkon tegezte a papot, mikor angolul társalogtak. :D

      M a munkahelyén a közvetlen főnökén és a nagy-nagy főnökön kívül mindenkit tegez, a 60 éves titkárnőt is. Rajta keresztül én úgy látom, ezen a környéken legalábbis, hogy az emberek keresik a lehetőséget a tegeződésre a munkában is, de ez is biztosan területfüggő.

      De sokkal nehezebben beszélek magázódva, mint tegeződve, nyilván mert mindig azt használom.

      Törlés
  3. Jajdeérdekes! Meséljetek még! :) Én mondjuk más országokra, nyelvekre is kíváncsi lennék.

    VálaszTörlés
  4. ez egy baromi jó téma!
    ez a tegeződés-magázódás annyira egyedi preferencia mindenkinél..én pl. szeretem, ha gyerekek, tinédzserek, fiatalok letegeznek, sokkal jobban zavar ha ők magáznak. És furcsa, de a nálam idősebbektől viszont nehezebben fogadom el a spontán letegezést, és nekem is nehezen megy hogy ne magázódjak velük, kivételek ez alól a rokonaim, velük tegeződöm, a nagyszülőkkel is, igaz már csak egy nagyim maradt.
    Anyu viszont a nagyanyámat a mai napig magázza, viccesnek is tartottam gyerekkoromban, hogy én letegezhetem a nagyit, anyu nem. szóval itt hatalmas a katyvasz, egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyik oldalon a nagyszüleimet még nekem is magáznom kellett! Akkor, gyerekként is fura volt.

      Törlés
  5. En mondjuk csak szeretek magázódi, de itt északon kb 40 éve volt egy nyelvi reform, azóta csak a királyi ház tagjait magázzak. Ez itt leginkabb az egyenlősdirol szól, ha netán megis magázol valakit rögtön bunkó burzsoá vagy.

    VálaszTörlés
  6. én is tökre csak ámulok-bámulok, amikor valaki felbassza magát azon, hogy letegezték. na és akkor mi van?
    valahogy nekem a tisztelet bőven nem ezen múlik.
    én simán visszategezek bárkit bármilyen szituációban, aki úgy gondolja, hogy letegez engem, sokkal egyszerűbb így a kommunikáció.
    ha én kezdeményezek kommunikációt, akkor meg tegezek/önözök/tessékezek életkortól meg szituációtól függően, tessék leülni a helyemre kedves néni a villamoson, vagy ha hivatalos ügyben, akkor jó napot kívánok.

    VálaszTörlés
  7. Engem régen nagyon zavart a spontán letegezés (üzleti partnerekkel munkaügyben folytatott beszélgetésben most is), talán azért, mert erdélyi vagyok, és ott idegen idősebbeket nem volt szokás, akkor sem, ha csak 10 év a korkülönbség. Most már kicsit az bosszant, ha huszonévesek magáznak, de legalább én is megnehezítem a dolgukat, mert a tiniruhatár rám is jellemző... :)
    Amúgy én is váltogatom embertől és helyzettől függően, és ha képtelen vagyok dönteni, én is csak mosolygok, hátha dönt a másik fél helyettem.

    Kérdésedre: román és olasz nyelvben is van magázódás.

    VálaszTörlés
  8. 3-4-5 éve engem az lepett meg és tett szomorúvá, ha le "Jó napot!"-oztak. Valósággal megsértődtem érte. Hiszen azelőtt tegeztek... Akkor ezt most miért? Azóta kezdem szokni. :)

    VálaszTörlés
  9. Engem nem zavar, ha a lidiben v bárhol másutt letegeznek, sőt 40 felett ajándék minden "szia" :)

    VálaszTörlés
  10. Bevallom, én erre a témára egy kicsit háklis vagyok.

    Egy telefonos ügyfélszolgálaton dolgozom, ahol alapkövetelmény, hogy az ügyfelet magázzuk - bár azt hiszem ez minden ügyfélszolgálaton így van. (Nyilván kivétel ha pl. 10 éve ugyanaz az ügyintézőnk a bankban :))

    Szóval, mi ugye az ügyfeleket magázzuk, és nálam sokszor gurul a pöttyös, amikor letegeznek. Nem az életkorom miatt, hanem ettől valamiért alárendeltnek (?) érzem magam. Kellemetlen úgy hivatalos beszélgetést folytatni (ahol elméletileg egyenrangú felek vagytok), hogy ő tegez neked pedig magáznod KELL. De ugyanígy gurul a pöttyös akkor is, ha az ügyfél Szívemnek/Drágámnak/Csillagomnak/Édesemnekszólít, mert szintén azt érzékelteti vele, hogy nem vagyunk egyenrangúak. A főnököm azóta is kacagva emlegeti, amikor egyszer azt válaszoltam egy ilyen édesaranycsillagomozásra, hogy "Nyomatékosan megkérem, hogy ne szólítson Csillagomnak!" - ne értsetek félre, cuki öreg nénitől/bácsitól egy fokkal könnyebben viselem, de a lekezelő, undorító szitkozódásba kevert műkedvességtől a hideg ráz. Az embert a hentest sem szólítja "Husikámnak" a piacon.

    Summázva: hivatalos helyen elvárom a magázódást (pláne, ha nem"ismerjük" egymást, tehát nem visszajáró vagyok egy ügyintézőhöz), a magánéletemben nem zavar, ha letegeznek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, de telefonon teljesen más, persze, hogy ott alap a magázódás, főleg, egy ilyen hivatalos szituban, megértelek, h kiakadsz, ha letegeznek.

      Törlés
    2. Most taxiztam haza, beszallok a taxiba, moszonok, hogy "jo estet kivanok!", valasz: "Szia!"

      :D

      Törlés
  11. Dániában sincs magázódás, mindenki tegez mindenkit (kivéve a királyi családot), talán a különbség a köszönésnél van csak, hogy az időseknek mondják a napszaknak megfelelő köszönést, mint jó reggelt - godmorgen vagy jó napot - goddag vagy viszlát - farvel, viszont a fiatalabbaknak megy a hej és elköszönésnél a hej-hej (kiejtve mint az angol hi-hi).
    Otthon én is megkavarodok mindig, hogy kinek hogy köszönjek és vagy én tegezem, mert fiatalnak néz ki és visszamagáznak vagy fordítva. Itt nem okoz gondot tegeződni, akár angol akár dán nyelven teszem, de otthon nem jön a számra, hogy idősnek sziát mondjak. Én pl a csókolomtól megyek a falnak, amikor a fiatalok így köszönnek nekem otthon, pedig még csak 39 éves vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem még sosem köszöntek csókolommal, de az elsőn, gondolom, én is kiakadok majd. A suliban a fiúk szoktak úgy, hogy 'csók, tanárnő', de azt valahogy nem veszem csókolomnak. :)

      Törlés
  12. a magazas meg oke, de ha melle Madame-nak is szolitanak, egybol 500 evesnek erzem magam! (Luxembourg-Nemetorszag-Belgium). itthon pont ezert minden szianak halasan orulok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De a franciáknál, úgy tudom, hivatalosan megszűnt a Mademoiselle megszólítás, és minden nőt Madame-nak kell szólítani. Én egyszer tanúja voltam Svájban, hogy előttem állt egy üzletben egy 10 év körüli kislány, és ahogy ő következett, az eladó úgy szólította meg, hogy Bonjour, Madame! :) Szóval szerintem ne akadj fenn ezen:).

      Törlés
    2. Belgiumban meg elofordul hebe-hoba egy-egy Mademoiselle, pl. ruhaboltokban :)

      Törlés
  13. Na, bumm.
    Az van, hogy én elég sok embert tegezek alapjáraton. Az idősebbeket is, a fiatalabbakat meg főleg, a legkisebbeket meg kérem, hogy nehogy csókolomozzanak nekem, mert megőrülök. :)
    A munkahelyemen kötelező tegezni mindenkit, keresztnéven szólítani a másikat, ebből adódott probléma, mert idősebb néniket, meg bácsikat nem bírok nem úgy kezelni, hogy magázódom..
    Teljesen embere válogatja, de nekem a tegeződés olyan, hogy nekem valamilyen elven megadják azt a tiszteletet, hogy őszintébben, közvetlenül beszéljünk. Én meg magázódom, mert ezzel adom meg a kornak, vagy feletesemnek a tiszteletet, bizar mi? :)

    VálaszTörlés
  14. Engem tökre nem érdekel általában, hogy mi van, de azért észre szoktam venni és hasonlóan nem értem. Egy szitu van, amiben utálom, ha tegeznek, amikor ügyfélszolgálaton vagyok és problémamegoldunk és olyankor tegeznek, akkor azt tökre úgy érzem, hogy nem is akarnak komolyan venni és ezzel jelzik, hogy én "csak" egy kis fiatal akárki vagyok, nem lehet igazi problémám (mint például most a rohadt számlázóprogramom :S). De amúgy nem zavar, sőt ügyfélszolgálaton is, amikor látom, hogy ők is tegezve írják a honlapra, hogy "ide írj nekünk", akkor én is tegezve nyitok.

    Amúgy nekem akkor volt furi, amikor elkezdtem edzéseket tartani és volt egy néni csoportom. De tényleg nénik voltak, a legfiatalabb 68 éves volt, többnyire nénik, néha jött egy másik is. És hát a fitnesz az tegező közeg és az elején tök fura volt tegezni a nagymamám korabeli néniket. Aztán amikor már többször jöttek ugyanazok a nénik, tök természetes volt, de amikor vadiújak jöttek, mindig elgondolkoztam, hogy vajon tudják-e, hogy a fitneszben megszokott a tegezés vagy azt hiszik, hogy tiszteletlen vagyok. Aztán persze voltak nénik, akikkel tök jókat dumáltunk óra után, ő mondta, hogy neki például bejön ez a tegezősdi, mert "végre nem érzi magát vén satrafának" :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 'végre nem érzi magát vén satrafának' - pontosan így! :)

      Törlés
  15. Én szeretek tegeződni, így nyilván nem is zavar, ha letegeznek. Volt viszont olyan élményem, hogy a nálam 5-10 évvel idősebb állásinterjúztató úgy tegezett, hogy közben elvárta volna, hogy én meg magázzam őt. Hát anyád. A nénik engem amúgy mindig kislányoznak, és titokban szeretném őket leöreglányozni, de sajnos túl sok bennem ehhez az illem :)

    VálaszTörlés
  16. Nekem egy nagy kérdésem van: az angol filmeket mikor szinkronizáálják, hogy döntik el, hogy mikor váltanak át a szereplők a kapcsolat fejlődésével tegeződésbe? Mert az amúgy más értelmet ad az egész helyzetnek. :) Ez mindig is idegesített. Vagy van valami, amiből kiderül az angolban, hogy EZ MÁR tegezés?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D ez már bennem is felmerült :DD hátha van rá értelmes válasz

      Törlés
    2. Szerintem nincs, azaz szovegkornyezet, tortenetszal. A House-ban pl.tok fura volt, hogy mint fonok es beosztott House es Cuddy magazodtak, aztan kesobbi evadban kiderult, hogy amugy ok mar korabban az egyetemen osszegabalyodtak kisse.

      Törlés
    3. Az élő nyelvben, ha a keresztnéven szólítod kb az a tegeződés, ha Mr. Smith v Dr. Smith akkor magázódsz. Egyébként a House szinkronja rettenetes, tele van félrefordításokkal.

      Törlés
    4. Kriszti: ez nagyon vicces. :) de logikus: honnan tudnák ezt a szálat a fordítók?

      Törlés
  17. nekem eddig minden munkahelyemen megoldott volt a kérdés: vagy volt rá kollektív policy, v mindenki korombeli volt, én meg fiatal, bemutatkozásnál egyből mondták, stb...

    na de a múzeum, hát az mókás. többszáz, mindenféle korú ember. eleve nem mindenki kért meg, hogy tegezzem. aki igen, annak 90%-a az első héten (azt se tudtam, mi van, nem hogy megjegyezzem, kik). nade mivel mai napig vannak, akiket keverek vagy csak fogalmam sincs, hogy hívják, nincs sok dolgunk egymással, akármi, sokaknál gőzöm sincs, tegeződünk-e. voltak már kínos helyzetek... meg bizony én is észreveszem, hogy mintha egyeseknél következetlenül váltogatnám...

    aztán tízig mindenkinek jóreggelttel köszönök, és van, aki ilyenkor kikéri magának, hogy de hát kérte, hogy tegeződjünk... és volt, aki emiatt visszaváltott magázásra, pedig rá pont emlékeztem.

    és amúgy ők is simán tudnak következetlenek lenni, megkér, hogy tegeződjünk, kövi héten megint magáz...

    full katyvasz.

    nem szólva a külsős emberekről. na ott mi alapján... kitaláltam, hogy akkor reprezentálok: magázás.
    de fiatalokat, helóval indítókat néha reflexből letegezek. ha magázódom, de tegez, mert kölöknek néz, váltok én is, vagy ha nem szimpi, mert senki kis kölöknek néz, tüntetőleg megnyomom a nagyon udvarias magázódós formulákat. azt utálom, ha lekezelően tegeznek, tényleg egyenlőtlenséget sugall.

    de sajna itt is befigyel, hogy néha megsértődnek, mert már jártak itt és tegeződtünk és de hogy én hogyhogy nem emlékszem...
    szóval ha ismerős a feje, kattogok picit, hátha beugrik.
    míg felmérem, mizu, simán használom a heló formulát, van, hogy utàna magázom :D

    sőt, xtrém hajtós nap mélypontján volt, hogy beszélgetés közben váltottam tegezésről magázásra, nevermind.

    szóval össze-vissza, mert ahány ember, annyi elképzelése arról, hogy kéne, meg mi mit jelent, de 99%-ban már fenn se akadok rajta...

    ha szóvá teszik, max elnézést kérek... a jó viszony, a hangulat szinte sosem ezen dől el... lehet ugyanis nagyon udvariatlan, tiszteletlen módon magázódni, és a legnagyobb tisztelettel tegeződni, szóval.

    VálaszTörlés
  18. Jujj, milyen jó témáról maradtam le :(

    (mai termés az ikeában: "Márk diák" azt mondta nekem: "oda TESSÉK menni az információs pulthoz, ott biztos tudják". Pffff--- nem is éreztem magam 400 évesnek...!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. basszus tényleg, velem most a napokban a metrón történt egy ilyen tetszikelés, életemben először, na ez még a Madame-nál is keményebb!

      Törlés
    2. ne vedd magadra, miután a velem egykorú (27) anyuka azt mondja a 2-3 éves gyerekének, hogy köszönj szépen a NÉNINEK... szerintem Márk diák csak nem ismeri a "legyen szíves" formulát.

      Törlés
    3. Viszont Tamko, emlékezz, hogy a Zappában a jóképű (tényleg szuperfiatal) fiatalember tegezett minket. Mert mi is olyan fiatalok vagyunk!

      Törlés
  19. Érdekes, hogy én is a csakmagázódást tapasztaltam Fr.o.-ban, amikor ott voltam Erasmuson évekkel ezelőtt, de itt Luxemburgban a francia kollégáim azonnal tegeződtek, sőt, "salut", ami nekem tök fura volt, sőt még most is az, pláne olyanokkal, akik legalább 10 évvel idősebbek, mint én, és mondjuk nem is vagyunk napi kapcsolatban. De ez már multi-atmoszférának tudható be szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi a company policy? Dolgoztam egy skandináv multinal, ahol a tegeződés és a keresztnéven szólítani egymást kötelező volt. Elsőre furcsán vette ki magát, de hamar hozzászokik az ember.

      Törlés
    2. Gőzöm sincs, leírva erről soha semmit nem láttam. De ezek szerint a tegeződés. Mondjuk mivel itt mindenki külföldi és többségében fiatal, a nem-keresztnéven szólítás fel se merül.

      Törlés
  20. Nagyon jó téma!
    Nekem is néha (mindennap) akad gondom ezzel a kávézóban, általában tegezek mindenkit, kivéve, ha látom az illetőn, hogy nem lesz tegező-kompatibilis. 5 év alatt egy vendég sértődött meg eddig. Az én tapasztalatom az, h az emberek örülnek a tegezesnek.
    Amit nem szeretek: Ha boltban, utcán, a láthatóan nálam fiatalabbak magazvá szólítanak meg. Meg kisgyerekenek magyarázó anyukának is voltam már néni, mondjuk az durva.

    VálaszTörlés
  21. Itt Portugáliában sosem vagyok zavarban a tegeződés-magázódás miatt. A köszönés tök egyszerű, a napszaknak megfelelően köszönök mindenkinek. A kollégákkal mindig megvárom, hogy ők tegeznek-e vagy magáznak. Ha nem sokkal idősebbek és letegeznek, akkor én is tegezem őket. A boltokban mindenki magáz, így én is őket. Bár néha "kislánynak" szólítanak, de magáznak. A betegeket 18 év alatt tegezem, utána magázom. Az idős betegeim száján néha kiszalad a "kislány" vagy "lányom" megszólítás, és mindig lesütött szemmel kérnek bocsánatot, nagyon cukik.
    A brazilokkal vicces a helyzet, mert ők a portugál magázódást használják csak. Így gyakorlatilag a brazil portugál olyan, mint az angol, nincsen külön tegeződés és magázódás. Van egy kollégám, aki brazil, de már gyerekkora óta Portugáliában él. Amikor először találkoztam vele nagyon meglepett, hogy magáz, hiszen fiatalabb nálam. Ráadásul alig van akcentusa, szóval nem is esett le rögtön hogy brazil.

    Amikor otthon éltem, emlékszem hogy gyakran voltam zavarban, hogy kinek hogyan köszönjek. Érdekes viszont, hogy mostanában amikor hazalátogatok, sosem problémázom ezen. Az ismeretleneket magázom, ha letegeznek, akkor tegezem őket. De egyetértek veletek, a tegeződés-magázódás-tetszikezés nem egyszerű dolog.

    VálaszTörlés
  22. Nekem még olyan is van, hogy a suliban a diákjaim nagy része nem ismeri a különbséget a 'légy szíves' és a 'legyen szíves' közt. Ezért úgy mondják, hogy 'tanárnő, légy szíves adja vissza a telefonomat'. De okítom őket, persze! :)

    VálaszTörlés
  23. Ez a nénizés érdekes. Én is szoktam a gyerekeimnek mondani, pl. hogy kerüld ki a nénit - akkor is, ha fiatal, mert egyrészt nekik már egy 20 éves is néni, másrészt meg mit mondjak helyette? Nőt, hölgyet, lányt? Egyik se jön a számra...

    VálaszTörlés
  24. Ez a nénizés érdekes. Én is szoktam a gyerekeimnek mondani, pl. hogy kerüld ki a nénit - akkor is, ha fiatal, mert egyrészt nekik már egy 20 éves is néni, másrészt meg mit mondjak helyette? Nőt, hölgyet, lányt? Egyik se jön a számra...

    VálaszTörlés
  25. Hogy senki ne boruljon ki, hogy a gyerekek lenénizik, mi bevezettük azt, hogy 'nagylàny', sőt, néha szólunk nekik, ha lecsókolomoznak egy húsz évest, hogy "őt még nyugodtan tegezheted":)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Nem, a gyerekek nem értik a különbséget tegezés és magàzàst között, szóval valójàban azt mondjuk, hogy "neki még mondhatod, hogy szia")

      Törlés
  26. Most hirtelen két eset ugrott be, ami számomra meglepő ebben a témában. Az egyik, amikor 10-12 év körüli kissrác az utcából csókolomot köszön nekem. 23 vagyok, valahogy azt reméltem, jóval később kell ilyesmivel találkoznom. :D
    A másik, ami szerintem még durvább, hogy egy munkatársam magázza a kb 15 évvel idősebb párját.

    VálaszTörlés
  27. Sokan vannak ugyanezzel a dilemmával. Én közösségi oldal-oldalt is indítottam a témához.
    https://www.facebook.com/tegezz

    VálaszTörlés