Amin nagyon sokat gondolkodom, az a blog. Megint. Most valahogy újra van kedvem írni, főleg a kötetlen körömlakkos-salátás stílusban. Nem gondolok a stalkerekre, rosszakarókra, legyalultam a fb-omat és nem engedek be idegeneket az ig-ra, itt pedig csak azt mesélem el, amihez kedvem van, egy mondattal sem többet, és ez így jó nekem.
Viszont időnként nekem elalvás előtt szokott ilyen mi az élet értelme típusú agymenésem lenni. Most megint belefutottam egy ilyen forgolódásba, és hát úgy tűnik, két olyan dolog van, amivel tudat alatt nem tudok mit kezdeni.
Az egyik a párkapcsolatosdi. Egyébként tény, hogy a Balatonon sokat gondoltam Danira, és ez egy nagyon ellentmondásos dolog bennem, mert tisztában vagyok vele, hogy egy igazi seggfej, és egyszerűen kizárt, hogy mi működhetnénk együtt. Ha attól eltekintünk, hogy milyen extrémen hímsoviniszta hozzáállással tekint a nőkre (rám), talán akkor is elég, ha elmesélem, hogy a feketéket beszélő majmoknak hívja, és a Szimplában totálisan ki volt akadva azon, hogy képzeljem el, ott buzik smaciztak, fúj. Szóval jézusom, hagyjuk is. És annak ellenére, hogy ezektől engem szétbasz az ideg, és nem hogy a saját pasimtól, de senkitől nem fogadok el ilyen seggfej hozzáállást, én mégis teljesen odavoltam érte, mert kurvára laza volt, egy csomó dolog tökéletesen működött köztünk, és imádtam vele lenni. Na szóval a hétvégén sokat gondoltam rá, mert tudtam, hogy ott van a közelben, tudom, sötét vagyok, lépjünk túl.
De nem ez villogott piros betűkkel a fejemben elalvás előtt, hanem hogy én már egyszer megtaláltam a másik felem, férjhez mentem, és egyszerűen érthetetlen, hogy 38 évesen itt szerencsétlenkedem, mint tinder, randik, rövid kapcsolatok, nagyon szarul megy, és komolyan, faszom. Nagyon őszintén rákérdeztem magamban, hogy MIT CSINÁLOK ROSSZUL???, és a legdurvább az volt, hogy fogalmam sincs. Fogalmam sincs, hogyan kellene másképp, hogyan kellene jobban.
A másik, pedig, hogy miért blogolok? Miért osztom meg nyilvánosan a magánéletem ilyen nagy szeletét tökidegen emberekkel, ez miért jó nekem, miért jó másoknak, és hogy ez mennyire freaky, bizarr? De hát komolyan?
:)
Egyébként ennyire nem stresszelek ezeken, és úgy általánosságban véve szerintem rendben vannak a dolgaim, de azért érdekes, hogy mit hoz ki belőlem némi tudatmódosítás.
mit nem adnék most egy módosított tudatért
VálaszTörlésmiért?:)
TörlésÉn először még meghívós blogot sem mertem írni, mert annyira nyomasztott a tudat, hogy esetleg odamennek valami trollok és beszólnak a nyomoromra. Szóval sztem aki nyilvános blogot ír, az eszméletlen bátor és magabiztos, én sosem leszek az.
VálaszTörlésDe ettől ftlenül még bezárhatnál... gondolom akiket szeretsz és/vagy érdekel a véleményük és/vagy nem zavar, hogy olvasnak, azoknak adhatsz meghívót, és le van a gond. Vagy rosszul gondolom?
A pasi témán meg sztem ne edd magad, egy óriási lutri az egész. <3
és ha az van, hogy igazából nem is csinálsz semmit rosszul?
VálaszTörlésaz lehet, hogy még szomorúbb, mert az azt jelenti, hogy semmilyen befolyásom nincsen az életemnek erre a részére.
Törléshát, pedig kívülről pont hogy nagyon jónak tűnik, ahogy csinálod, mert amelyik részre csak befolyásod lehet, azt mind kézbentartod.
Törlésnem alkuszol meg, rövidre zárod, ha nem jó, továbbra is türelemmel, nyitottan és lazán kezeled és főleg nem mondod belekeseredve hogy fuckthisshit, a teljesen érthető mélypontok ellenére sem... (mmint ha vmi mégse jó, csalódunk, az mindig elkeserítő...)
szerintem ez az egész párkeresősdi szívás, ahogy van, csak mikor épp van vkink, nem tűnik fel.
de a te hozzáállásod és erőd kifejezetten irigylésre méltó szerintem.
szerintem a nyílt blogot nem (csak) annak kell tudni helyén kezelni, aki írja, hanem sokkal inkább annak, aki olvassa. aki normális, az nem trollkodik, meg nem pofázik bele olyan dolgokba, amikhez nincs köze, aki meg hülye az az ő baja.
VálaszTörlésegyébként ez egy jó kérdés, hogy ki miért ír blogot, és ki miért olvassa... :)
Szerintem én most fogom abbahagyni az egész blogírósdit. Szép volt, jó volt, kifújt...
VálaszTörlésMIlonka, az agymenésedről az ugrott be, hogy mikor kicsit hasonló helyzetben voltam (elválva - plusz nőspasibabeleszeretve) én elkeveredtem egy asztrológushoz, aki a születési képletemet elemezve meglepően sok dologra tudott választ adni, ami segített jobban megérteni magam. Nem tudom, hogy viszonyulsz az ilyesmihez, ha érdekel, a horoszkopelemzes.hu-n talalsz kontaktot.
VálaszTörléssajna nem vagyok nyitott az ilyesmire :(
TörlésÉs a pszichológiára? Szerintem érdemes. Amúgy én arra jutottam, hogy nem az van, hogy nekünk nem sikerül, ami sokaknak igen, hanem olyasmi nem sikerül, ami eleve baromi ritka. Csak sokan hoznak kompromisszumot, aki kívülről hasonló. De te hány olyan embert ismersz, aki olyan kapcsolatban él, amilyet te is szeretnél? Én jó, ha 2-3 ilyen párt, pedig lassan mindenki házas a környezetemben, és kb mindenki kapcsolatban van.
VálaszTörlés