Én voltam?

Amiről még nagyon akartam mesélni, az a kisfiú. Emlékeztek, féltem kicsit, mi lesz, hiszen sosem volt még mellettem olyan srác, akinek volt már gyereke. Attól nem igazán tartottam, hogy nem jövök ki egy 5 éves kisfiúval, mert a tesóim gyerekei miatt van velük némi tapasztalatom. Én velük nem nagyon szoktam nyomulni, hogy ezt csináljuk, vagy azt, hanem csinálom a kis dolgaimat, és hagyom, ha van kedvük, akkor részt vegyenek benne, meg hát sokat beszélgetünk meg ökörködnünk - és ez az én unokaöcsihugijaimmal jól működik.

Tudjátok, meséltem, hogy találkoztunk, voltunk együtt kutyát sétáltatni, aztán azóta egészen sokat vagyunk együtt, és szerintem tök jó minden. A kissrác heti két napot van Tonynál, ott is alszik ilyenkor, és az utóbbi hány hétben be szoktam én is csatlakozni egy kicsit, de előtte mindig megkérdezi tőle Tony, hogy örülne-e, ha jönnék, mihez van kedve, és lelkesedni szokott. Most pénteken először ott is aludtam, és én olvastam neki a Micimackóból lefekvés előtt. Be kellett vele bújni az ágyába, ő hozzám bújt, és hát nem tudom elmondani, milyen jó érzés volt. Szóval nagyon jól kijövünk, elég egy percre eltűnnöm, és már hallom is a ház valamelyik pontjáról, hogy Ilonka, Ilonka, gyere, mutatni akarok valamit. Mindenbe bevon, és ha az apja egy darabig valamit szöszmötöl valami házimunkával, mi akkor is jól elvagyunk kettesben. 

Arra mondjuk nagyon odafigyelek, hogy egy szóval se szóljak bele abba, hogy hogyan neveli a kisfiút, de ha megkérdez, akkor elmondom, hogy hogy látom, hosszú távon szerintem mit érdemes, vagy hogy szerintem minek örülne a fiúcska. Találkoztam már az anyukájával is, bemutatkoztunk egymásnak. És bár én nem annyira bírom az exeket a kapcsolatokban, ezt egy annyira speciális szitunak látom, hogy egy percig sem zavar soha, hogy ez a lány valamennyire része az életünknek. Sőt, mindig azt szoktam mondani, hogy mi legyünk rugalmasak, és segítsünk mindenben, amiben tudunk (ha például nem jó neki valami időpont, vagy nem tudom), mert egyrészt nála van sokkal többet a fiúcska, másrészt úgy gondolom, hogy ha Tony és a kisfiú anyukája közt jó a viszony, akkor az mindenkinek sokkal könnyebb úgy. 

Én szerintem eléggé kényelmes és önző lettem így 38 éves koromra (ezt még úgy két hétig mondhatom, mondjuk a kényelmes és önző részt tovább is), és nem látom, hogy ha esetleg lesz egyszer gyerekem, akkor hogyan tudom a szupi kis cool szabadságomat feladni. De most mégis, azt kell mondanom, hogy nem az van, hogy hát lett nekem Tony, csak hát van ez a kisfiú, amitől kicsit nehezebb ez az egész, hanem hogy van nekem Tony, és ráadásnak még egy szuper kis srácot is kaptam vele, akit imádok, és nagyon úgy tűnik, illetve reménykedem benne, hogy kölcsönös a dolog. Mondjuk tény, hogy meglepően sok Micimackó és malacka van mostanában az életemben, de én ezt furcsa módon egyáltalán nem bánom.