Szolnok

Voltunk hétvégén Szolnokon. Van néhány barátom, akik ott laknak, és régen többször is meglátogattuk őket, de már ezer éve nem jártam arrafelé. Nekem az a város a töménytelen panellel, a talponállókkal meg a mustáros kolbásszal a piacon egyenlő a szocreállal, vagy legalábbis én valahogy mindig ezt az oldalát veszem észre, és nagyon szeretem ezt a hangulatot. 

A pasim talált egy zenekart, amiben úgy tűnik, gitározni fog, és ott volt a próbája. Egy családi házban volt a találkozó, ebéddel vártak minket, volt egy csomó gyerek (fogtuk a fejünket, hogy nem vittük mi is a törpét), és volt egy csomó zenélés is. Én főleg rögzítettem a számokat videóra, fényképeztem, beszélgettem, ettem-ittam, kaptam pálinkát, meg énekeltem is valamennyit. Én senkit nem ismertem korábban, de mindenki nagyon-nagyon szimpi volt, szeretettel fogadtak, és egy perc feszengés sem volt, jó éreztem magam. Előtte kicsit aggódtam, hogy jó öltet-e elmennem, mert ugye ez az ő próbája, mit keresek ott én is, de neki meg teljesen természetes volt, hogy jövök én is, legalább kirándulunk kicsit, és tényleg nem bántam meg, mert nekem van igényem a gazdag és változatos társasági életre, és azt hiszem, új barátokkal is gazdagodtam. Meg hát imádok csavarogni.

Ja, és megérkeztünk, és ezt a kávét nyomták a kezembe, hogy mennyire ráéreztek az ízlésemre?