A true morning person

Amikor Tonynál alszom, általában autóval megyek, hiszen egy másik városban lakik, mint én. Ilyenkor is 6-kor szoktam kelni, mert be kell érnem a suliba 8-ra, kicsit autózom hazáig, és inkább otthon készülődöm, mert ott jobban kézre áll minden. Illetve igazából nála is van már sminkcuccoktól kezdve a ruhákon át kávéig minden, de ő ugye nem készülődik hosszan, mint én, hanem régebben még aludt olyankor, mostanában meg, mióta új munkahelye van, már előttem elslisszan a vonathoz - és ha már vele nem lehet, akkor egyedül inkább otthon szöszmötölök. Na és engem ott vár a kisautó a ház előtt, hazagurulok úgy negyed óra alatt, esetleg megállok friss reggelit venni (az Aldiban van teljes kiőrlésű croissant, ami reggel 7-kor még meleg), aztán otthon az autót lecserélem bicajra (illetve most nem, mert nagyon csúszós az út), megsétáltatom a blökit, majd kavargatom egy kicsit a kávémat a konyhában, mielőtt továbbindulnék dolgozni. 

Otthon fedett helyen parkolok, úgyhogy Tony mellett találkoztam olyannal először, hogy az autó helyett egy hókupac várt a ház előtt, vagy hogy jégpáncél borította a kocsit - és itt a magyarázat arra, hogy miért volt Tonytól az első ajándékom egy narancssárga jégkaparó. Azt gondoltam egyébként, hogy ez a fagyos reggeli meló bizonyára szívás, de fura módon egyáltalán nem bánom, szeretem kivakarni az autót a fagyott víz fogságából, és mire kész vagyok, már meleg autóba ülhetek bele. Mondjuk az ülésfűtésért ölni tudnék, de olyanom sajna nincsen. Ma reggel pedig nagyon szép kis hópelyhek vártak az ablakon, meg is örökítettem őket: 

Na de a lényeg, hogy azt a következtetést kell levonnom, hogy nagyon szeretem a reggeleket, ha valakire lehet mondani, hogy 'morning person', akkor az én vagyok. Bármilyen korán kell kelni, és bármennyire nehéz kibújnom a meleg takaró alól, főleg, ha a pasimat is ott kell hagyni, hogy még durmolhasson tovább, én reggel vagyok a legjobb formámban. Jókedvű vagyok, energikus, friss, csacsogós, mindenhez van kedvem: zenét hallgatni, blogot írni, készülődni, reggelit csinálni. És nem azért kelek szuperkorán, mert muszáj, hiszen egy órával később is simán elég lenne, hanem hogy legyen időm hosszan sertepertélni. Egyébként edzeni is olyankor szeretek a legjobban, délután sokkal nehezebb rávenni magam.

Ezzel szemben délután, ha végre hazakeveredtem és vége az óráimnak, nagyon nehezen veszem rá magam, hogy újra elinduljak valamerre. Fáradt vagyok, nyűgös, kényelmet akarok, meleget, csendet meg sok finom ennivalót. Mint most is.