Ma úgy érzem magam, mint akit agyonvertek. Biztos azért, mert az idő ilyen nyomott, vagy nem tudom. Délig dolgoztam (nálam már csak a tanítványaim voltak nyűgösebbek), most azt találtam ki, hogy alszom gyorsan egy órát, hátha egy power nap segít, majd megebédelek, és aztán halálosan aktivizálom magam, mert egy csomó mindent el kell intéznem. Este pedig még elmegyek edzésre, mondjuk addig elmúlhatna az izomlázam, mert kb megmozdulni sincs kedvem.
Holnap osztálykirándulásra megyünk, közel ide, egy táborba az erdő közepén. Egyrészt kurvára nincs hozzá kedvem, mert úristen, én vagyok a felnőtt, a tanár, enyém minden felelősség mindenért, intéznem kell, hogy legyenek programok, legyen kaja, minden flottul menjen és jól érezzék magukat, de közben ne legyen semmi baj. Másrészt viszont szerintem már az is szuper, hogy elmegyünk, a gyerekek übercukik, a problémásak nem jönnek, és tutira jól fog sikerülni, már akkor is, ha csak kirándulunk, főzünk, activityzünk és beugrózunk, este tábortüzezünk, éjjel pedig éjszakai túrázunk.
De akkor is iszonyúan stresszelek. Legyen már péntek délután.
Ja, és szombaton esküvőre megyek, azon még egy másodpercet nem gondolkodtam. Mit veszek fel (szabadtéri lesz, úgyhogy szerintem nagykabátot, sálat, sapkát), hogy viszem el a cuccokat, ott alszom-e, ha nem, hogy jövök haza. Nem vagyok valami lelkes.
Na jó, megpróbálom összekapni magam.
ne aggódj a szombat miatt, szerintem jó idő lesz. Beltéri programom van, olyankor mindig jó idő szokott lenni :D
VálaszTörlésés van ma valami a levegőben, mindkét délelőtti tanítványom zombi üzemmódban volt. Egyikük inkább csak félzombi, a teljes sem ment (ő fogalmazott így magáról :D).
Úgy érzem az esküvőzés baromi jó lesz, amikor "nincs lelkesedés", akkor kerekedik akkora buli, hogy az unokáknak is mesélni fogják.. :) Sok sikert! :)
VálaszTörlés