2017. november 10., péntek

Same shit, different day

Ma reggel nem volt első órám, de azért felkeltem fél 7-kor,  hogy ha esetleg beírnának helyettesíteni, akkor is beérjek. Kicsit ücsörögtem a konyhaasztalnál, sütöttem sajtos rántottát egy csomó zöldség mellé, olvasgattam, nagyon jó kedvem volt. Aztán volt még időm, lezuhanyoztam, hajat mostam, autóval jöttem dolgozni, és még eszembe is jutott, hogy gyanús ez a hét, hogy péntek van és nem vagyok kipurcanva, sőt, tele vagyok energiával. Na ehhez képest két óra múlva már azt fontolgattam, hogy felmondok, és keresek valami teljesen stresszmentes munkát (ami nem tudom, mi lehet). Annyira felhúztam magam az osztályomon, komolyan, csak tinédzserekkel ne kezdjen az ember. Tavaly még kicsik voltak és cukik, de most már nagyon durván kamaszodnak, az igazságérzetük az egekben, azt gondolják, hogy mindenhez joguk van és mindent jobban tudnak, mint a hülye felnőttek, akik kizárólag azért vannak, h őket basztassák, és ehhez olyan szemtelenek (és borzasztóan hangosak), hogy néha egyszerűen úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Plusz sajnos nagyon gáz az értékrendjük, amivel nehéz mit kezdeni, persze, próbálom terelgetni őket, de alapjaiban nem tudom megváltoztatni azt, hogy hogyan látnak dolgokat. Meglehetősen reménytelennek érzem ezt a dolgot, tudom, nem kellene a szívemre vennem, de ők azt én gyerekeim, és ma végtelenül elszomorítottak. 

Ráadásul az előző szünetben végighallgattam azt is, hogy a kollégáim szerint manapság divat buzinak, meg pedofilnak lenni, és ilyenkor ott ülök, és úgy érzem, hogy én nagyon nem illek ebbe az iskolába.  Vagy ebbe a világba, nem tudom.

5 megjegyzés:

  1. Hát pld.az én munkám minden,csak nem stresszes.;D
    Ennek ellenére nagyon sokan mondják,hogy megbolondulnának tőle.:D
    A lányom majdnem 8 éves.Már érzem a kamaszodás szelét.Még csak kicsiben,de be vagyok szarva így is.:S Nem is tudom a tanárok,hogy bírják 20-30 tinivel egy légtérben.

    VálaszTörlés
  2. Pontosan hány évesek? A külvilág és a szülöi ház ellenében nem sokat tehet egy tanár, de biztos vagyok benne, hogy jó hatással vagy rájuk, ha ez rövid távon nem is mindig látszik... De nekem még mindig ezerszer inkább a pofátlan lónagy, büdöslábú kamaszok, mint a kisgyerekek, fuuu. És ugye a legnagyobb pofájú köztük is sokszor egy rakás szerencsétlenség valójában, aki igazából szivesen vesz egy kis anyáskodást, ha hozzájut még valahol. Persze tudom, hogy nem mondok újat.

    VálaszTörlés
  3. Ha vigasztal csak egy kicsit is: a 16 eves fiam, akit legjobb tudasunk szerint reszesitettunk minden joban (es nem elsosorban anyagi javakra gondolok), idonkent olyan vegtelenul taplo es fura es idegen es idegesito, hogy csak kapkodjuk a fejunket. Holott maskor (mostanaban ritkabban, de azert igen) olyan okos, erzekeny es kedves is - illetve latom, hogy amikor velunk nem, de a hugaval es a bararaival mennyire jofej es cuki. De idonkent nagyon nehez toleralni (nemcsak ot, a 14,5 eves hugat is), pedig nincs beloluk.

    VálaszTörlés
  4. off: ma voltunk a kedvenc vietnami ettermunkben, es most tunt csak fel, hogy a kedvenc fogasom egyik osszetevoje a koriander. szoval szerintem tok finom. :)

    VálaszTörlés
  5. Én teljesen megértelek, én is középiskolában tanítok 9-10-11. évfolyamon, és 9-es az osztályom. Szerintem az, hogy ha sokat beszélgetsz velük, nagyon sokat jelent, még ha nem is rögtön veszed észre rajtuk. Sokszor igénylik is a beszélgetést, még ha az a tanulási időből vesz is el. Néha bejönnek órára, nem lehet velük mit kezdeni, aztán 10 perc beszélgetés után lenyugodnak, és akkor már kezelhetők. De az biztos, hogy nem könnyű ez, rengeteg energiát kivesz az emberből... és azért néha kap az ember tőlük egy kis szeretetfélét is.

    VálaszTörlés