2018. május 1., kedd

pics, or it didn't happen

Olvastam a múltkor egy posztot, hogy hacsak nem edzők vagy fitneszmodellek vagyunk, mennyire értelmetlen edzőtermi-futós-fitnesz fotókat feltölteni bárhova, hiszen nyilvánvalóan csak azért rakjuk fel, hogy büszkélkedjünk vele mások előtt, hogy sportolunk. Holott ha valakinek tényleg része az életének a mozgás, akkor nincs rá szükség, hogy lájkokat gyűjtsön vele, én is ezt gondolom - na mindegy, tőlem aztán azt csinál mindenki, amit akar. 

De tényleg, elképesztő látni, hogy milyen tökéletes, és amúgy ugyanolyan élete van mindenkinek az instagramon, mikor lett ez az egész ennyire mű és hamis? Utazások, szép cuccok, menő éttermek, vacsik és brunchok, elképesztő szociális élet, nem tudom. Tényleg, alig van már valaki, akinek egyedi, tényleg érdekes fotói vannak fenn, arról már nem is szólva, hogy amiről nem töltesz fel képet, az meg sem történt. Kb nem bírunk meginni egy aperol spritzet anélkül, hogy készülne róla insta ÉS fb poszt. Ugye. Talán meséltem, hogy volt egy ismerősöm, akinek kisbabája született, és teljesen meglepődtem, hogy ennek semmi nyoma nem volt semmilyen oldalán, csak úgy ukkmukkfukk szült egy gyereket, és csak azok tudtak róla, akik irl is tartották vele a kapcsolatot. Mennyire oldszkúl, nem:)? Minden tiszteletem az övé.

Visszanéztem most kicsit az instám annak alkalmából, hogy 2011 óta felkerült a 2000. fotóm, és azt hiszem, hű maradtam magamhoz, nagyon sok milonkás, színes cucc, a kutyám ezerszer, szép helyek, különös tekintettel Vácra és a Dunakanyarra, a saját, szépen elkészített kajáim, időnként a barik. De most, hogy lett a cukker pasim, aki mindenhova elvisz (vagy én őt), ezt mindig dokumentálja, átküldi nekem, és felhatalmaz, hogy bárhova feltölthetem a képeket, most valahogy én is úgy érzem, hogy ki kell raknom a kirakatba a boldogságunkat - és nem érzem jól magam emiatt, mintha dicsekednék vele, hogy milyen jó nekem, nekünk. Fura ez is, hogy miért érzem így, hiszen zárt az instám, a követőim nagy része tényleg ismerősöm, és ők valóban örülnek a fotóinknak, a facebookot nem használom, és tényleg ez az életünk most. De radíroztam én már ki több évnyi blogot meg fotót, mert érvényét vesztette, és azt is tudom, hogy az insta legtöbbször nem tükrözi a valóságot, sőt, sokszor minél több a szippszupp fotó, annál nagyobb mögöttük az üresség. Kellenek hát a lájkok. 

Na mindegy, igazából semmi mélyértelműt nem akartam mondani ezzel. És hogy igazán álszent legyek, mutatok is két fotót, amiknek az a története, hogy a hosszúhétvégén a pasim majdnem végig full beteg volt, 39 fokos lázzal, és még így is dolgoznia kellett, de azért elmentünk a Balatonhoz, és én a napok nagy részét egyedül meg a családjával töltöttem. De reggel, mielőtt elkezdett volna dolgozni, elmentünk kicsit bringázni, és az nagyon, nagyon jó volt: 



És napközben, miközben ő betegen melózott otthon, én strandoltam és olvastam, először egyedül, aztán a szüleivel (!) meg a tesójával, fürödtem is a Balatonban, és az apukája elvitt minket lángost és palacsintát enni meg sört inni, és én hazavittem a pasimnak egy túrós, meg egy kakaós palacsintát, hogy ne szomorkodjon. És ahogy sétáltam a vizes fürdőruhámban a forró palacsintákkal a kezemben, az annyira nyár volt.

17 megjegyzés:

  1. Olyan jó a papucsod!

    Nekem se fb se insta fiókom nincs, es most várjuk a második babát, de tenyleg csak a közel állók tudják. Volt olyan kolléga, aki rendesen lecseszett, mert nincs fbm, hiszen hol fogjo ő így nézegetni az én gyerekemet????
    Olyan nagyon szuper a blogod, ilyen napsugaras életfröccs:-)
    És most esik le, hogy 15 éve nem voltam a Balatonon.

    VálaszTörlés
  2. "Utazások, szép cuccok, menő éttermek, vacsik és brunchok, elképesztő szociális élet" ... és gyerek! :D az enyém is tele van velük.

    Az sportolós képekhez: én nagy ritkán szoktam feltenni edzős képet is, ha valami megtetszik azon az edzés napon vagy valami különlegeset próbálok ki.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem a te instád azért jó, mert hiába sokszor maga a téma esetleg ezerszer visszatérő v “elcsépelt” (az aperolom, a papucsom, a biciklim, vízpart lábfejjel stb), viszont a fotók kompozíciói, színei, fényei tökéletesen egyensúlyoznak a beállított, minőségi, babrálós, meg a “csak előkaptam a telefonom egy másodpercre” típusú képek között. de vhogy mindkettőnek elhagyva a hátrányát és megtartva az előnyét. Az ember sose tudja eldönteni, hogy most tényleg csak 1 mp alatt ilyen jó képet csináltál, vagy ez most öt perc állítgatás meg 20 elrontott fotó után született...

    Szóval totál nincs izzadságszaga az egésznek, hiteles, mégis nagyon optikailag kellemes, frappáns kis képek. Szerintem nagyon jól csinálod. Látszik, h jó a szemed, jó az ízlésed, és örülsz az élet apró meglepetéseinek. :-)

    VálaszTörlés
  4. Én érzékeltem a változást az instakontentedben, és meg is jegyeztem a fejemben, hogy "dejóóó insider képek", de az én véleményem nem mérvadó, mert én kb instak*rva vagyok, nekem mindenről kell posztolni 😁😁😁😳😈

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy instakurva. Nekem legalabbis nem jut ilyesmi eszembe rolad. Es fokent a humorod birom a kepalairasoknal.

      Törlés
  5. Én szeretném követni az instád, mert nagyon szeretem a képeidet...lehetne?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha valaki bejelöl, és szimpi, meg neki is vannak érdekes képei, akkor vissza szoktam jelölni, de én nem fogom itt nyilvánossá tenni a privát profilom, ne haragudjatok, reméltem, hogy nem erre fut ki ez a poszt:)

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés




  7. En keszultem az egyik keped ala omlengeni, hogy uristen, de jo, hogy feltoltotted, mert olyan jo erzeseket valtott ki belolem, mint kep talan meg sosem (a balatonos, bringas, boldog suhanos). Es ezzel csak annyit akartam mondani, hogy lehet, hogy sokszor ezek a kepek semmit nem mondanak sok embernek, de lehet, hogy egy valakinek epp rengeteget jelent, jol eso erzest at ad. Es en ezert szeretem az instat. Es a sportolos kepek is tok mast uzennek nekem. Motivalnak, felebresztenek, fejbe kolintanak, es tarsai.
    Szoval minden csak nezopont kerdese, ennyit akartam a sok beszeddel kifejezni.
    Meg azt, hogy nagyon szeretem az osszes kepet, amit feltoltesz, es azt a tenyt is, hogy ilyen kozelkeny vagy mind kepek mind bejegyzesek tekinteteben :)))

    VálaszTörlés
  8. Én nem tudom, hogy milyen volt az insta régen. Friss vagyok, nem ismerem az "instaillemkódexet". :) Mondhatni, töketlen vagyok ehhez is. :D

    Azért pattantam fel az instára annak idején (tavaly, höhö), mert gondoltam oda majd büntetlenül rakhatok fel fotókat, nem leselkedik utánam az, aki egyébként a fb-on igen. Tévedtem.

    Insta sport: van olyan ismerősöm, aki országos bajnok, és felrakja a fotóját, az élete a sport, és van, aki kínlódik, vért izzad a sportban, és felrakja. Nekem is mindegy, igazából örülök látni, hogy másnak sem megy könnyen a sport, mert erőt ad (mihez? évente 1 hónapot sportolok összesen, brrr).

    Menő helyekre nem jutok el, ezért az unalmas gyerekfotókat rakom oda. :D Néha van kedvem felrakni (annál is inkább, mivel fotóalbumnak pont jó, lehet, hogy keresni kellene jobbat, de hócipőm tele, soha nincs időm), néha meg unom.

    De most nekem azért lett egy kis ciki érzésem, hogy milyen béna fotókat dobok az instára (bár azt hiszem, pont spritzes nincs is, de kávés van... :D ). :( Közben tudom, hogy nem az ilyen kezdőkről írtál, és azt is tudom, hogy nem fikázásból írtad, amit.

    Boldogtalan fotókat kirakni furcsa lenne, túl intim. Meg nem is tudom, hogy hogy lehetne. Mondjuk egy plafont? :DDD

    Love, love, love!

    VálaszTörlés
  9. Szerintem az instán is nagyon sokféle profil van. A nagyon mű, hamis posztok egymás után tipusú és persze azok amin érzed, hogy ez nem az egész élete csak a szép részletek kiragadása. De szerintem nincs is ezzel baj, én is a cuki gyerekeimet fotózom inkább, mint amikor hisztiznek és kiborítanak. Vagy a szépen besütő napot, mint az óriás kupit a nappaliban. De szerintem az instára pont a szép dolgok miatt jár az ember. A képeidbem pedig pont az a jó, mint a blogodba is, hogy az apró dolgokban is meglátod a szépet az örömöt jelentő dolgokat. Ez pedig olyan ritka manapság, mindenki panaszkodik és károg a való életbe (a munkahelyemen pl) azért a barátaim szerencsére nem. Az meg, hogy most boldog vagy szerintem nagyon szuper és mindenki őszint4n drukkolt neked ezért már jó régen. Az életet meg nem érdemes úgy élni, hogy mi van ha ki kell radíroznom mindent...

    VálaszTörlés
  10. www.lifefaker.com
    ezt ismeritek? Témába vág :) bár Milonka ennek pont az ellenkezőjét tolja szerintem. Mondhatni lifemaker :)

    VálaszTörlés
  11. De én nem várom, h bárki szomorú képeket tegyen fel (plafon:D), csak most belefutottam néhány új ismerősön keresztül ilyen igazi mű-boldogság profilokba, tökéletes lányok tökéletes életekkel, és kb így random ki lehetne cserélni a csajokat a képeken. Nyilván én sem arról teszek fel fotókat, amikor végigsírtam a napot a munkám miatt. Amúgy pl Olív meg Anna is kurvajók abban, h van egy nagyon komoly irónia az instafeedjükben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagyon kevés ismerősöm instázik, körülbelül 10 ember, és a fotóik is ritkán jönnek, ezért én nem ismerőseim fotóit nézegetem, ilyen csodálatos kompozíciókat, mint a chique-le-frique (:DDDDD), ahol gyönyörű nők billegnek gyönyörű ruhákban. :D Mit nekem ismerősök boldog fotói, majd keresek nem ismerősök dúsgazdag toalettekben fotókat. :D

      Sajnos nagyon sok ember fiókja privát, mondjuk jogosan, mert én meg itt picsogok, hogy nahát, megnézte a fotómat a sógornőm, juj, mi lesz. :D

      Milonka, ha nem ismered, akkor nézd meg a dessertinparis, egyszerűen imádom.

      Törlés
  12. Néha tökre nehéz szerintem határt találni az őszinte örülős képek és a kimondottan irigységkeltő önmegosztás között. A konditermesek mögött pl én is mindig érzek egy kis ilyet, hogy "és te mit tudsz felmutatni???". :) Holott amúgy meg tudom érteni azt is, ha valaki erre büszke, mert tényleg eredmény. Csak akkor is. És olyan érdekes, mert én is azt érzem, amit te mondtál, hogy valamiért a magánéletem bizonyos szegmenseit már nem akarom megosztani instán, holott tényleg főleg ismik követnek, akik valószínűleg tudnak örülni az örömömnek. De mégis. Érdekes, hogy miközben az egyik tábor (vélhetően) imádja táplálni a követőiben az irigységet/kisebbrendűséget/akármit, a másik tábor olyat sem szeret kirakni, amit bátran oszthatna, mert próbálja megőrizni ezektől a rossz reakcióktól.
    Legalábbis szerintem innen fúj a szél. Vagy lehet, túldimenzionálom.

    VálaszTörlés
  13. Számomra az instagram olyan, mint egy színes cukorka bolt. Mindenki azokat a képeit rakja ki, amire büszke, aminek örül. Egy csepp szeglete az életének. Nem próbálok mögé látni, nem irigykedek. Néha csodálkozom, legtöbbször inspirálódom, valószínűleg azért, mert sok kreatív profilt követek. Persze lehet, hogy én vagyok a kisebbség, aki nem szeret/akar nyomozni mások valódi élete után, megelégszem azzal, ami mutatnak magukból. Már attól is kicsit "rosszul" érzem magam, ha tableten is ránézek egy-egy képre, mert mondjuk tetszik a hattér, és jobban akarom látni. Kicsit olyan ez, mint a kukkolás, nem?
    Azon mondjuk nevettem egy nagyot, hogy #ipswich-re csak amatőr fitnesz videókat adott ki, mintha a városunk nem lenne más csak egy hatalmas fitnesz terem.

    VálaszTörlés