Harmadszorra végül eljutottunk a kutyakozmetikushoz. Én a végletekig rugalmas vagyok, de amikor egy ismeretlen szolgáltató miatt a harmadik estémet kell full átszerveznem, akkor az én türelmem is elfogy - na, de mindegy is, minden oka megvolt rá egyébként, hogy kétszer is lemondjon, csak szívtam miatta. Ez a lány amúgy szimpibb, mint a régi, és kicsit más lett a bunda, mint szokott, de rövidke, selymes, tiszta és illatos, ráadásul a menetrendszerű minidepresszión is túl vagyunk, úgyhogy minden rendben. A hasa nullás géppel van kinyírva, a végtelenségig tudom ilyenkor simogatni, halálosan cuki. Nagyon össze vagyunk nőve, mióta hazajöttem a nyaralásból, ráadásul anyáék azt mondják, teljesen másképp viselkedik ilyenkor, sokkal boldogabb, felszabadultabb, mikor itthon vagyok - nem tudom, hogyan fogjuk bírni egymás nélkül, attól tartok, hogy egyfolytában haza fogok akarni jönni majd miatta.
Tegnap főztem a szüleimnek, anyukám kétségbeesetten kérdezte negyed 1-kor, hogy mikor állok neki főzni, mert hát ő nagyon éhes - mondtam neki, hogy hallhatta, hogy aput 1-re rendeltem haza a bátyáméktól, ne aggódjon, akkorra lesz ebéd, de láttam a kétséget a szemében. 12:56-kor viszont az asztalon volt a gyümölcsleves, a saláta és a pirított gomba zöldfűszeres csirkemellcsíkokkal, meg két nagy pohár bekevert aperol spritz. A leves őszibarackból készült, én tejszín helyett tejföllel szoktam besűríteni, attól olyan finom, nem nagyon édes - igazi könnyű, isteni nyári ebéd volt, mindössze 40 perc alatt az előkészületekkel, meg a leves kihűtésével együtt. Előtte mondjuk voltam a piacon, szegény nénik az életükért küzdenek a napon a kis virágjaikkal meg a tojásaikkal, nagyon panaszkodtak, és kértek, hogy vegyek meg mindent, hogy hazamehessenek. Vettem is egy csomó virágot.
Aztán délután bementem Budapestre, van a listánkon egy csomó hely, amiket szeretnénk kipróbálni a lakáshoz közeli környéken, és tegnap kipipáltuk az egyik belga sörözőt. Nagyon jó volt, finomakat ettünk és megkóstoltunk pár zseni sört, csak pusztulat meleg volt - anyukám azt, mondja, Indonéziában volt ilyen gyilkos, párás hőség, én mondjuk nem emlékszem, kicsi voltam. Fél 1 körül kerültünk ágyba, aztán éjjel sajnos nem tudtam aludni megint, most főleg a meleg (meg a ventillátor) miatt. Kicsit izgulok, hogy mi lesz, ha huzamosabban nem bírok pihenni itt, de ha becsukjuk az ablakot, akkor oké, meg lehet, hogy ha eljönnek az élhető hőmérsékletek, kipróbálom a füldugó-szemmaszk kombót. Úgy érzem, kihoztuk ebből a nyárból a maximumot, már ami az időjárást illeti, szerintem kivételesen senki nem fog sírni, ha szépen lassan elkezdenek potyogni a falevelek. Ma Clarával reggeliztem a Törökmézben, aztán a vonatomig volt még fél órám, kicsit körülnéztem néhány boltban, és már kint van az őszi-téli kollekció, kabátok meg kötött pulcsik, elképzelhetetlen, hogy nem is olyan sokára kelleni fognak majd.
A pasim meg a Balatonon a családjával, én most mondtam, hogy kissé elhanyagoltam a barikat az utazások miatt, úgyhogy inkább kihagyom ezt most, és itthon maradok ápolni a kapcsolataimat. Egyébként csodálatos a Balcsi, A múltkor órákat ringatóztam egy nagy, piros úszógumin, hagytam, hogy sodorgasson a víz - maga a béke és biztonság az óceán embermagasságú hullámaihoz képest, amik egyfolytában ledöntöttek a lábamról.
Holnap szarvaspörköltet fogok főzni, a pasim apukájától kaptam a húst, ő vadászik. Még sosem csináltam vadat, elolvastam pár receptet (ha van bevált, küldjétek légyszi), aztán reméljük a legjobbakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése