First day done

Ma van az első éles napom a suliban, amikor már találkozom gyerekekkel is. Online írnak szintfelmérőt, több órásat, különböző szinteken, és nagyon izgultam miatta, mert ahogy kaptam a rendszerhez belépést és egy kis tutorialt, azonnal láttam, hogy nem egy helyen lehet hiba, és azt is egyértelmű volt, ahogy az a két kolléga, aki még felelős az ügyért, nincs ezzel tisztában. Úgyhogy korábban keltem és bejöttem időben, én voltam a tanáriban az első. Az új, tiszta asztalom fogadott, rajta ez: 

Szuper helyet kaptam, méghozzá úgy, hogy Anna, aki bevitt ebbe a suliba, nekem adta az asztalát, és ő foglalta el azt a helyet, amit eredetileg kaptam volna, de nem olyan jó, mert elég komoly átjáróház. Nagyon hálás vagyok ezért, mert szerintem nem alap, hogy az embert így fogadják az új munkahelyén. 

És persze nekem lett igazam, mikor már elkezdték írni a tesztet a gyerekek, akkor derült ki, hogy az egyik szint nem működik, de aztán közös erővel megszereltük. És nagyon jó érzés volt, hogy bár hárman voltunk felügyelőtanárok, én egyedül új, de ha bárkinek baja volt, akkor nekem szóltak, én pedig szépen nyugodtan segtettem. 

És most ezzel meg is nyugodtam, hiszen tudom magamról, hogy jó vagyok nyomás alatt, meg ehhez értek, tudok a tinik nyelvén is, nem lehet baj. Nagyon szimpik ezek a gyerekek, sokkal fegyelmezettebnek tűnnek, mint a mieink (az előző iskolában), meg belenéztem kicsit, miket írnak, és hát tyűha. Jól tudnak angolul. Nagyon kis stílusos mindenki, az asztalok alatt gördeszkák még a lányoknál is... Nagyon szimpi ez a suli.

Mondjuk arra nem jöttem rá, hogy az a kávéfőző, amibe kell víz, berakod a kapszulát, és még egy darab gomba van rajta, miért nem ad nekem kávét, és senki más nincs itt, akitől megkérdezhetném. De majd gondolom, ez is kiderül.