deep water

Ma hazajött a pasim kora délután, pont mielőtt indulnom kellett itthonról, kicsit leültünk, mesélt, és akkor mondtam neki én is, hogy nagyon izgulok a holnapi első tanítási nap miatt, és akkor besírtam, és kicsit pityeregtem neki, ő meg szépen törölgette zsebkendővel a könnyeimet, meg vigasztalgatott. Itt ezen a ponton meg kell, hogy állapítsam, hogy 1. a PMS-em szerintem sokkal nagyobb hatással volt erre a jelenetre, mint a valódi aggodalom, amit a sulival kapcsolatban érzek, 2. óriási dráma királynő vagyok, mert annyira azért igazán nem vagyok kiakadva azon, hogy holnap tanítanom kell, hogy random nekiálljak bömbölni. Nem színjáték volt, akkor és ott teljesen természetesen jött, de így utólag nem értem, hogy miért. Isten óvja a férfiakat a pms-től szenvedő nőktől. 

Volt egy pár órás munka, amit tudtam itthonról csinálni (online megírt szintfelmérők online javítása), és már pénteken el lehetett volna kezdeni. Ma dél volt a határidő, tegnap egész nap ráértem. Természetesen mindent csináltam: takarítottam, mostam, főztem, sütit sütöttem, este pedig átjött Barni öccse meg a barátnője, és fröccsöztünk a teraszon (már mi, lányok, a fiúk közben szereltek). A munkakerülés világbajnoka vagyok. De cserébe felkeltem ma reggel 6-kor, úgy egy óra alatt kisilabizáltam, hogy hogyan tudom én ezt a leghatékonyabban megcsinálni, és 1-re végeztem. 9-kor volt egy apróbb szívrohamom, hogy mekkora idióta vagyok, hogy idáig halogattam, fröccsözgetek meg banánkenyeret sütök, miközben dolgom lenne, ez sokkal nagyobb meló, mint gondoltam (tényleg az volt), és majd nem leszek kész, mit gondolnak rólam a vadiúj munkahelyemen, majd biztos mondják, hogy másnap már be sem kell jönnöm. De aztán 11-kor bepötyögtem az eredményeket az online spreadsheetre, ahová kellett, és akkor láttam, hogy a többiek sem nagyon töltötték még fel az övéket. 

És hát igen, holnap lesz az első tanítási nap (mert itt a gyerekek egy 3 napos osztálykirándulással kezdik az évet, szerintem ez nagyon cool), de már annyit agyaltam rajta/beszéltem róla, meg a lányok is megnyugtattak, hogy már nem izgulok. Pedig fú, mélyvíz lesz, már ha csak arra gondolok, hogy meg kell minél hamarabb tanulnom kb 100 nevet... Gondoljatok rám azért holnap.

ez most egy darabig rajta lesz a heti menün