2019. március 19., kedd

tony hawk

Amikor Indonéziában éltünk, a két bátyámnak lett gördeszkája, amivel aztán én is gengszterkedtem később, szóval nem jól, de kicsit tudok. Barni viszont vérbeli gördeszkás, illetve hát az volt régen, szerintem az öltözködésén is látszik kicsit ez az életérzés, nagyon laza, lóg a nadrágja a fenekén, mindig tornacipőt hord, örök kölyök. Mielőtt indultunk Szlovéniába, kaptunk kölcsön két elektromos gördeszkát, és Barni teljesen odáig volt, hogy majd azokkal krúzolunk mindenfelé, én meg biztos voltam benne, hogy minimum egy csuklótöréssel járna az, ha én a Vissza a jövőbe szereplőjének képzelném magam - így aztán nem lelkesedtem különösebben. De nem vagyok az a típus, aki képes kipróbálás nélkül hagyni dolgokat, és ráálltam. Aztán pedig nem akartam leszállni róla, nagyon, nagyon élveztem. Úgy működik, hogy van benne egy elekronika, ami az egyik kereket mozgatja, előre és hátra is tudsz menni, a max sebessége 40 km/h, és fékezni is lehet. Egy távirányítóval tudod irányítani, ami a kezedben van, egy kis kapcsolót kell finoman előre vagy hátrafelé nyomni - és voilá. Ha nem kerülne 160e forintba, én tutira befizetnék egy ilyenre, elképesztő élmény volt suhanni felfelé (!) a lejtőn, meg mindenfelé a tóparton. 


4 megjegyzés:

  1. Hogyan lehet ezt megtanulni? Nekem csak görkori volt, azzal elvoltam régebben, de a gördeszkázás kimaradt :D

    VálaszTörlés
  2. Elképesztően sokoldalú vagy! :) (Mármint tényleg)

    VálaszTörlés
  3. Hű, ez nagyon menő. Nem féltél? Lisszabonban mi az elektromos rollert próbáltuk, de kb halálfelélmem volt, pedig annak legalább a kormányába lehetett kapaszkodni :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért meglehetősen óvatosan, biztonsági játékosként toltam:) szerintem akkor eshet vele nagyot az ember, ha már azt gondolja, hogy jól megy neki.

      Törlés