too many feelings for one brain

Egyébként a hét első fele kifejezetten baráti és napsütéses volt. Hétfőn support talit tartottunk Pilláéknál, ő főzött nekünk levest, meg volt vaníliás karika, és végül csak azért fejeztük be a dumcsizást meg a röhögést, mert este 11 volt és nem vagyunk már 20 évesek. 

Volt egy délutánom, mikor itthon pihenhettem, az egyik nap randiztam és vacsiztam Phoebe-vel, és ez mind nagyon jó volt. Csak aztán jött a csütörtök, amikor reggel 8-tól este 7-ig bent voltam a suliban, és csak az mentette meg a napot, hogy Barni eljött értem, és elvitt a Khanba, ahol berendeltem az összes előételt kb, és el is pusztítottam mind becsületesen. Utána pedig pénteken is estig a suliban voltam, ami már kifejezetten fájt, de főleg az, hogy amikor végeztünk a feladatok megbeszélésével, úgy éreztem, hogy ünneprontó vagyok, hogy nem megyek még utána el a lányokkal inni is. Én egyszerűen nem értem, ők nem fáradtak? Nincs magánéletük? Nem várja őket a barátjuk otthon? Nem hiányzik az otthonuk, ahová hétközben kb aludni járunk haza?

Névnapom is volt mostanában, amiről meg kell hogy állapítsam, hogy akár el is törölhetjük, mert (a bátyámon kívül) sem a családom, sem a barátaim által nem került emítésre, kb így néhány ismerősöm anyukája írt a facebookon, de hát igazából azt is minek. Barni is úgy jött haza aznap este, hogy na, vacsizzunk aztán aludjunk, én meg kicsit beszomiztam, hogy még csak virágot sem hozott. Tegnap viszont kaptam tőle egy gyönyörű ezüst nyakláncot, és igaz, hogy én mutattam neki egyszer, hogy tetszik, de hát megjegyezte és megszerezte, szóval azóta meg kicsit szégyellem is magam, mert tényleg a tenyerén hordoz és iszonyúan elkényeztet, miközben jelenleg heti 7x20 órát dolgozik (kis túlzással, de tényleg hetek óta nem volt szabadnapja), nekem meg rosszul esik, hogy nem hoz virágot a névnapomra, ami amúgy szerintem is a világ legértelmetlenebb dolga. Stop bitching, bitch.

Ma meg kicsit becsatlakoztam hozzá napközben, és megint együtt ebédeltünk (mondom, hogy jó dolgom van, de egyszerűen muszáj innen-onnan lopnunk 1-1 órát, hogy egyáltalán lássuk egymást), aztán felvitt az ötödik kerületben egy legendás épület tetejére, ahol teljesen olyan érzésem volt, mint a Galerie Lafayette tetején, csak itt nem voltak turista-hegyek, csak ketten voltunk. Egy jó fél órát romantikáztunk, én lefotóztam egész Budapestet, aztán hazasétáltam, hogy végre dolgozhasson úgy, hogy közben nem zaklatja őt a nője, én meg aludhassak a kanapén.