November 30-ig el fogok pusztulni. Egyszerűen nem tudom, hogyan fogom belepaszírozni a nap 24 órájába mind azokat a dolgokat, amik rám várnak. Az egyik hetet ráadásul egy budget szállodában fogom tölteni egy csomó magyar és külföldi gyerekkel és tanárral, igen, ott is alszom, és hiába lesz ez a szálloda Budapesten, kb 8 kilométerre a lakásunktól és a pihe-puha ágyunktól, nem jöhetek haza, illetve nem lesz időm haza jönni. Egy héten keresztül egyszer sem, mert reggeltől estig (általunk szervezett) programok lesznek minden nap. És közben az óráimat is meg kell tartanom. Sírok. Ja, és persze mindkét szombat munkanap.
És egy ilyen időszak közepén kapok egy emailt az oktatási minisztériumtól, hogy épp beleesek valami minőségellenőrzési lófaszba, 2020-ban jönnek majd megnézni az óráimat (jól van, jöjjenek). Majd a héten küldtek még egy emailt, azzal, hogy ehhez akkor december 3-ig töltsek fel mindenféle dokumentumot és életpályát és iskolaelemzést és nem tudom még mit egy olyan felületre, ahova nem is tudom a felhasználónevem meg a jelszavam, mert utoljára kb 6 éve használtam.
Kicsit úgy érzem magam, mint egyetemista koromban, mikor 2 hét alatt volt mondjuk 10 vizsgám, és tudtam, hogy ha nem alszom ez idő alatt, akkor sincs esélyem mindet megcsinálni. Csak most nincsenek UV-k.
Mondjuk az vígasztal, hogy november 30 gyorsan itt van, utána minden sokkal lazább lesz, december meg már csupa fahéj- és fenyőillat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése