a small ball of fluff

Két hete szerdán suli után nem haza jöttem, hanem leszálltam a Deákon. Végigsétáltam a Fashion streeten, csorgattam a nyálam a Zara Home-ban, amit nagyon szeretek, pedig nem teljesen az én ízlésem, nagyon kevés dolgom van onnan, de valahogy elvarázsol az a sok, ízlésesen elrendezett, csodaszép dolog.. Utána mindent megtapogattam az Oysho-ban, ami ugyanilyen nekem, imádok nézelődni, és nagyon tetszik a hangulata, a puha anyagok, a szép színek, de valahogy sosem veszek semmit, annyira végül nem hoz lázba. Körbesétáltam a Vörösmarty téren és megnéztem a vásárt - idén valahogy sokkal szellősebb, kevesebb a stand, jobban is vannak elrendezve, és szerintem nagyon igényes a választék. Esett az eső, de így is elképesztő hangulata van az egésznek, na és az az illat... Én se Svájcban, se Bécsben nem láttam ehhez foghatót, pedig most az eső is esett, de teljesen elragadott az ünnepi hangulat, még így, egyedül is. 

Aztán kicsit vártam egy kapualjban, hogy ne ázzak - mint kiderült, pont abban, ahol Pilla dolgozik. Szoktunk a Supporttal barátkozni néhány hetente, de Pillával van rá igényünk, hogy időnként kettesben is találkozzunk és duruzsoljunk kicsit, most is egészen feltöltődtem. Megölelgettük egymást, aztán elsétáltunk a Börzébe, amit ő nagyon szeret, én viszont még sosem jártam ott, de nagyon kíváncsi voltam. Pilla sütőtök levest evett, én viszont későn ebédeltem, csak túrógombócot rendeltem. Nem nagyon szoktam ennyire koncentráltan tejes dolgokat enni, de most nagyon megkívántam, és az utóbbi időben, úgy tűnik, nagyon jól tolerálja a szervezetem, ha szökőévente egyszer elcsábulok.

Szóval tökéletes délután volt, és kicsit el tudtam engedni a rám váró gyilkos hetet. Mostanra pedig igazán téli, karácsonyi hangulatba kerültem, a sulit csinálom, szépen, nyugodtan, de az óráim után szinte azonnal hazajövök, és minden délután alszom 1-2 órát. Mondjuk meg is érezte a szervezetem, hogy leengedhet, mert fáj a torkom, de nem bánom, szerintem én most mindent megérdemlek.

Egyébként pont maga a karácsony nem is nagyon vonz, illetve az nem, hogy majd tülekedve kell sorban állni az élelmiszerboltokban pontyért meg Bailey's-ért, mert mindenki megőrül, és pihenés helyett jönni-menni kell, ezer program lesz, és mire eljutnék oda, hogy akkor nyugi és olvasás, akkorra megint dolgozni kell. Úgyhogy mi veszünk két repjegyet, még karácsony előtt elreppenünk szépen Máltára, és csak szilveszter előtt jövünk haza. Van bennem egy kis félsz, hogy milyen fura lesz szenteste kettesben egy másik országban lenni, karácsonyfa és a családunk nélkül, de közben meg tudom, hogy nagyon szükségünk van most erre, kettesben kiszakadni és pihenni kicsit. 

Ja, és ez a kiskutya volt az útitársam a múltkor a villamoson, megkérdeztem az anyukáját, hogy lefényképezhetem-e. Nincsenek szavak.