Mint látszik, az utolsó napokon már egyáltalán nem volt időm magamra, illetve blogolni. Pénteken délután viszont kaptunk néhány óra kimenőt, és akkor Barni szintén lerakta ennyi időre a munkát. Elmentünk ebédelni az Alessioba (én salit, mert a projekt alatt végig a Trófeából jött a kaja, és az szörnyű volt, azóta csak friss zöldségeket és gyümölcsöt kívánok), vettem a Body Shop-ban arcpakolásokat meg testvajakat 40%-os engedménnyel, aztán kicsit császkáltunk a városban. Annyira furcsa volt, hogy szabadon járhatok-kelhetek, mint mindenki más, nem kell épp szopnom valamit a suliban vagy a szálláson, mintha valami börtönből kaptam volna kimenőt. Este vissza kellett mennem, de az már jó volt, mert tudtam, hogy mindjárt vége, a kedvem is jó volt, ami azért nem volt elmondható rólam a hét nagy része alatt. Elvitettem vele a cuccaim nagy részét, csak egy kis hátizsák maradt nálam, a pizsim, a piperéim meg a másnapi ruháim.
Éjfél után feküdtünk le, reggeliztünk, kicsekkoltam, majd mehettem a suliba a képzésre, ahol tulajdonképpen vizsgáztunk. Én az elején feltöltöttem a hiányzó dokumentumokat a szakfelügyelethez (hétfő a határidő), mert a héten nem volt rá időm, aztán nekiálltam a feladatnak: egy óratervet kellett úgy összerakni, hogy tele legyen a digitális eszközökkel, amiket a tanfolyam alatt tanultunk. Szerencsére nagyon jó vagyok az ilyen típusú kreatívkodásban, meg volt nálam egy workshopnyi, szuper témájú anyag, amit csütörtökre raktam össze a projektre Malaláról. Tudjátok, ő az a pakisztáni lány, aki a gyerekek és a nők oktatáshoz való jogaiért küzd, gyerek volt még, mikor a tálibok fejbelőtték az aktivista munkája miatt, túlélte, azóta is szenvedélyesen dolgozik a témában, és 17 évesen Nobel-békedíjat kapott. Ennek a workshopnak az anyagát dolgoztam át úgy, hogy ha a gyerekek előtt van gép, akkor nagyon izgin maguknak fedezzék fel a történetet, és közben legyen egy csomó feedback, beszélgetés, interaktív ötletelés. Tényleg jó lett, nagyon megdícsért érte az oktatónk, ráadásul én lettem kész másodiknak, és húzhattam is haza 2-kor. Egyébként a tanfelügyelet február elején lenne, amikor pont Dániában leszek, hát majd jönnek valamikor máskor.
Barni a suli előtt várt, hazafelé vettünk kaját, majd estig a kanapén kártyáztunk, szegényt nagyon elagyabugyáltam, mondta is, hogy milyen jó, hogy hazajöttem. Úgy egy órát tollászkodtam a fürdőszobában, majd 8-kor bevonultunk az ágyunkba, és reggelig ki sem másztunk belőle.
Annyira jó itthon lenni, teljesen átértékeltem minden dolgomat.
 |
| gianna ruggiero |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése