oh no

Ma reggel ahelyett, hogy suliba mentem volna, összepakoltam és hazajöttem Vácra. Útközben beugrottam a lidlbe venni egy csomó zöldséget és gyümölcsöt, eg tulipánt anyukámnak. Most meg itt ülök a váci kanapémon, mellettem a kutyám horkol, hamarosan fogmosás és alvás. 

Az volt a dolog apropója, hogy tegnap felhívtam apukámat, és vagy fél órát beszéltünk. Nem meséltem, de úgy két hete a nagynéném megint kórházba került, tele volt a tüdeje vízzel, és nagyon gyenge volt a szíve, de nekem sikerült végül rábeszélnem, hogy feküdjön be, és én vittem be apuval. 

Aztán ott néhány nap alatt annyira lerobbant, hogy kiadták: ők nem tudnak rajta segíteni. Nem beszélt, nem tudott kikelni az ágyból, mintha teljesen leépült volna néhány nap alatt. 

Anyáék megkeresték az Irgalmasrendi kórházat, ott ki kellett tölteni egy papírt és beadni, ígérték, hogy jelentkeznek majd. Azóta pedig otthon van, kb egy növényként fekszik az ágyában, fel sem tud ülni egyedül, apukám odaköltözött, és pépes dolgokkal eteti, megitatja, pelenkázza, ott is alszik, hogy minden rendben legyen, anya meg szintén kijár és beadja az injekcióját meg megmosdatja. A 78 éves szüleim gondozzák a 86 éves nagynénémet, kb feladva a saját éltüket. 

Én nyomultam, hogy de miért nem ide hozzák a lakásomba, amire anya azt válaszolta, hogy nem akarja, hogy itt, az én lakásomban haljon meg. Mert meg fog, én is voltam ma nála, és nagyon sírtam, de ez van: haldoklik. 

Na és az volt, hogy este hosszan beszéltem apuval, aki ugye a nagynénémnél volt akkor is. Utána fel akartam hívni anyut is, de nem vette fel a vonalas telefont (neki nincs mobilja). Másfél órán keresztül hívtam, majd fél 9-kor felhívtam a tesómat, hogy csattogjon át anyuhoz, és nézzen rá, mert aggódom.

Negyed óra múlva hívott anya, hogy csak a tévé és a csukott ajtó miatt nem hallotta a telefont. Kicsit beszéltünk, és kiderült, hogy ma is kigyalogolt a nagynénémhez beadni az injekcót, de útközben elesett, nem emlékszik, hogyan, meg igazság szerint az út többi részére sem nagyon, és nagyon megütötte a kezét meg az arcát. És akkor nagyon felcsesztem magam, hogy ez így nem mehet tovább, ez nem oké, hogy az idős szüleim gondozzák a még idősebb nagynénémet, találni kell valami megoldást, hogy a nénémet ellássák, apa pedig hazajöhessen anyuhoz, és egyiküknek se kelljen hosszú túrákat tennie a hidegben a csúszós úton. Egyáltalán nem tudtam éjjel emiatt aludni, majd reggel írtam a sulinak, hogy nem megyek ma, hazajöttem, autóba ültettem anyut (de előtte dobtm egy hátast, annyira durván néz ki az arca és a keze, mint akit egész komolyan vernek), és elintéztük, hogy február 3-án fogadja a nagynénémet az Irgalmasrendi kórház. Hamarabb nem megy. 

Utána pedig a tesómmal együtt kiselőadást tartottam anyunak, hogy 3 gyereket szült, használjon ki minket nyugodtan, hívjon, és bevásárolunk neki, hozzuk-visszük, mindenben segítünk. Persze anyukám nem az a típus, aki könnyen el tudja engedni a büszkeségét, de mondtam neki, egy kis érzelmi zsarolást is alkalmazva, hogy én terhes vagyok, nyugalomra van szükségem, nem tehetik velem, hogy stresszelnem kelljen magam még amiatt is, hogy ő összetöri magát.

Fuh, szóval nem egyszerű, de egy kicsit azért most megnyugodtam.