kezdődik

Az már kiderült, hogy a mai hangulatom olyan, hogy elég, ha valaki valamit kérdez tőlem kedvesen, és én azonnal kiakadok - de megpróbálom nem egyetlen, hosszú hisztifolyammá gyúrni ezt a posztot. Ezen az sem segített, hogy hajnal 4-kor ébredtem, mert persze időnként muszáj kattognom valamin, 5-kor pedig már kelni kellett, mert a mandulatejes kávém és a banános kétszersültem helyett vérvétellel kezdtem a napot. Azaz csak kezdtem volna, mert kiderült, hogy itt kell hozzá időpont, de legalább most már van az is, jövő hétre. 

De legalább így tudtam szerezni a Mechwart téri Budai Pékségben kalácsot, meg egy még forró citromos-vaníliás croissant-t, utóbbi kárpótolt minden frusztrációért, sikertelen laborért és koránkelésért, ha arra jártok, mindenképp kóstoljátok meg. A kávém is bepótoltam, és lett szabad két órám itthon, Barni is mindjárt hazaugrik reggelizni, szóval tök jó minden - azaz az lenne, ha látnám, hogy fogom a 4-es ébredéssel átvonszolni magam ezen a nagyon hosszú napon.

Tegnap este voltam a háziorvosomnál, aki a sógornőm apukája, és imádom, nagyon cuki velem. AZ előző háziorvosomnál órákat (de tényleg, 3-4) kellett ülni a jégverem váróban a köhögő nénik és bácsik között, ő pedig egyrészt egy nagyon tiptop helyen rendel, másrészt megmondja, mikor menjek, és így kb azonnal be tudok hozzá jutni. Már ha szükség van erre, mert legtöbbször csak beszélünk telefonon, és elküldi, amit kell. El sem tudom mondani, mekkora minőségbeli ugrás ez az életemben. 

Azért azon hadd panaszkodjak, hogy tegnap vettem 2 havi terhesvitamint meg egy toboz citromos strepsils-t, és 13 ezer forintot fizettem. Emlékeim szerint Svájcban sem kerültek ennyibe a gyógyszerek. De hát mit panaszkodom, örüljek, hogy terhes vagyok, meg hogy már a pocakom is elkezdett kerekedni. Ma megyek először úgy iskolába, hogy nem fogom rejtegetni, eddig mindig bő pulcsik alá rejtettem, de a kollégák már úgyis mind tudják, a gyerekek meg... Most már nem titok előttük sem.