2020. február 17., hétfő

hummingbirds for my snacks

Végül bementem ma, és nem bántam meg, teljesen jó volt. Egész nap nem vettem le a sapimat, mint a nagyon cool, hipszter tinilányok, de az osztályokban, meg a kollégáknál is volt, hogy elmondtam, hogy ne haragudjanak, nem lazaságból hagyom magamon a sapkát, hanem mert még nagyon jólesik a fejemnek a meleg. Még azért náthás vagyok, de az energiám teljesen visszatért, és ami a legfontosabb: fejben tökéletesen kipihentem magam. Nagyon jó volt bent lenni, ezer éve nem éreztem ilyen lelkesnek és motiváltnak magam. Ráadásul 2 hétnyi helyettesítés után a gyerekek nagyon örültek nekem, jó érzés volt, de igazából ők is hiányoztak. 

Az is szuper volt, hogy ott várt a Kivibag rendelésem az asztalomon: 


Sokszor viszek ebédet, uzsit, szendvicset, nasit, gyümölcsöt, és eddig nylonzacskóba csomagoltam őket, hogy baleset esetén ne maszatolják össze a táskámat meg a cuccaimat, és hát ezek a zacsik azért az nem túl szexik. De most új szintre emeltem az elemózsia-csomagolást. Ezek vízhatlan cuccok, lemoshatóak mosószeres vízzel. És valahogy sokkal nagyobb kedvem van így uzsit vinni magammal a szép kis nett csomagokban. 

De a legjobb igazából az volt, hogy bár nagyon ritkán szokott, Barni ma reggel elvitt suliba autóval, és bár nem beszéltük meg, a nap végén ott várt, amikor végeztem. Bevallom, ezt meg tudnám szokni. 

1 megjegyzés: