Ma van a nyolcadik nap, szinte egész nap az ágyban fekszem, percenként fújok tele egy zsepit, infralámpázom, narancsot eszem, nagyüzemben fogyasztom az orrsprayt, az antibiotikumot, a C vitamint, meg még biztos van egy csomó gyógymód, amit alkalmazok, csak már az agyam is kezd leállni a mellőzöttség miatt, úgyhogy nem jut több eszembe. A hét közepén már sokkal jobban voltam, csak aztán lett ugye az arcüreggyulladás, úgyhogy azóta megint szarul vagyok. Komolyan, elnézést a kifejezésért, de a tököm tele van. annyira unom már, el sem tudom mondani. Ráadásul fáj a derekam, meg el vagyok gémberedve attól, hogy sokat fekszem és nem mozgok, amitől extrán nyűgös vagyok. És borzasztóan szarul is nézek ki, hullasápadt vagyok, és teljesen meg vagyok döbbenve attól, hogy Barni időnkét így is elkap, megszorongat és szerelmet vall, ezek után nem tudom, mennyire bízhatok benne. Tegnap el kellett menni a Kapás utcába a leleteimért, ami előtt szépen összekaptam magam és kicsit sminkeltem is, felöltöztem (a saját ruháimba, mert itthon a pasim melegítőnadrágját és a pulcsijait hordom, mert a sajátjaimból kilóg a pocakom) és parfümöztem. Barni pedig munkából jött, a ház előtt várt a kocsiban, hogy elvigyen, beültem mellé, és látszott rajta, hogy megdöbbent, hogy mekkora a különbség a kinézetemben az elmúlt napokhoz képest. Fú, de tényleg, ez borzalmas, úgy érzem, csak árnyéka vagyok magamnak, eléggé elhagytam magam.

Egyébként elment két napra a fiúkkal síelni, örülök, mert nagyon megérdemelte, elég uncsi lehet az ápolásom, bár állítólag ezerszer jobb beteg vagyok, mint másnapos. Na mindegy, ma mintha kicsit jobb lenne. Hétfőn tényleg muszáj dolgozni mennem, amit meglehetősen nehéz elképzelnem. Úgyhogy holnap kicsit elmegyek sétálni, meg nem tudom, hogyan tudnám még rávenni a szervezetemet és a testemet, hogy kezdjen hozzászokni a gondolathoz, hogy a jövő héten vissza kell térni a normál hétköznapokhoz. Egyébként nagyon várom már, csak nem tudom, mennyire leszek rá készen fizikailag.

Köszönöm, hogy kipanaszkodhattam magam. 

Ja, és lett vukos csokim (de már megettem, ami tök jó, mert étvágyam sincs napok óta).