2020. április 15., szerda

a little less togetherness

Tegnap délelőtt összepakoltam, Barni kitakarította és megtankolta az autómat, beraktuk a cuccom, gyors ebéd után elbúcsúztunk, beültem az autóba és kihajtottam a kis balatonparti utcából. Senki nem volt rajtam kívül az autópályán, nagyon jól tudtam agyalni rajta, hogy jézusom, egy hónapja még étterembe jártunk, elutaztunk, reggelente elmentem dolgozni, leültem a villamoson, most meg nézek valami filmet, és megdöbbentő látni, hogy az emberek tök normális szociális életet élnek, mint amilyet mi még is néhány hónappal ezelőtt, csak már el is felejtettük, milyen az. Beugrottam Budapesten a lakásunkba meglocsolni a növényeket, szelektáltam kicsit a cuccaimat, ittam egy fehérjeturmixot, majd a hipergyors pit stop után továbbgurultam Vácra. Nem tudom, mikor voltam utoljára egyedül, mikor autóztam/vezettem utoljára egyedül, és nem emlékszem, mikor éreztem utoljára ilyen szabadnak magam - nyilván az is számít nálam, hogy mindenki óv a széltől is, és még a cipőfűzőm is a pasim köti be. Anyuékkal nagyon óvatoskodva barátkozunk, bár kaját kaptam, csak a kiskutyával bújtam össze a saját kanapémon. Itt maradok néhány napot, egyedül, a lakásomban karanténozva, nem kell mennem sehova, a bátyámék bevásárolnak nekünk. Nagyon jólesik egyedül lenni, sokat kutyázni, a kertben napozva beszélgetni anyuékkal. Barni kérdezte reggel, hogy mi a mai program, mondtam neki, hogy semmi. :)

Azt biztosan tudjátok a történeteimből, hogy a szüleim elképesztően cukik és nagyon szépen élnek, a rosszindulat, mint olyan, teljesen hiányzik a személyiségükből, és nagyon jó a házasságuk, de ma találtam egy levelet, amit apa írt anyunak a 36. születésnapjára - ekkor már 15 éve együtt voltak, a legnagyobb tesóm 10 éves volt, én 10 hónapos. Pár hónappal azután, hogy én megszülettem, apa kiment dolgozni Indonéziába fél évre (ahova egyébként fél év múlva mindannyian utánamentünk hosszabb időre), és onnan jött ez a levél. Én megkönnyeztem. 

a három gyerek neve születési sorrendben, én a legutolsó.

Nekem ők a példaképeim, my couple goals. 

11 megjegyzés:

  1. "és olyan vagy, mint amilyen vagy"
    Fantasztikus emberek a szüleid. Nagyon szeretem, amikor írsz róluk ❤️

    VálaszTörlés
  2. De aranyos. Az én apukám pont így ír nyomtatott betűkkel.

    VálaszTörlés
  3. Igen, mindig nagyon cukik. ❤️
    Nekem van egy hasonlo szulinapi uzenetem, amit mindig megkonnyezek. Egyszer egy gyonyoru Hollo Muhelyben keszult dobozt (keressetek ra, csoda dolgok vannak ott) kaptam tole azzal a kiseroszoveggel, hogy "Ebben mindig eletem legjobb dolgat fogod talalni". Forgattam, neztem, nem ertettem. Egy tukor van a belsejeben. Kellett egy perc, mire leesett, aztan elsirtam magam. Nem tudom, a gyerekeink erteni fogjak-e kontextus nelkul, ha egyszer ratalalnak az uzenetre. :)

    VálaszTörlés
  4. csodálatos szüleid vannak, öröm tudni róluk :)

    VálaszTörlés
  5. De aranyos! Szerintem én még soha nem kaptam szerelmes levelet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még kaphatsz, látod, anyukám is 15 év és 3 gyerek után kapta ezt!

      Törlés
    2. Ni, ez igaz. Még csak 38 vagyok, 2 gyerek, 4 év házasság, bármi lehet, hosszú az élet.

      Törlés
  6. Óriási kincs lehetett ilyen kiegyensúlyozott családban felnőni <3

    VálaszTörlés