2020. április 6., hétfő

JAJ

Fú, ma délutánra elképesztően nyűgös lettem. Egyébként tök sokszor mondják a srácok, hogy milyen csodálatraméltóan jól viselem a terhességet, egy szavam sincs, de szerintem ez csak azért van, mert én úgy általánosságban pozitívabb és kevésbé panaszkodós vagyok, mint mások. De ma úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van, kezdve azzal, hogy szar, puha a matrac, amin alszunk, és fáj tőle a derekam, folytatva azzal, hogy tegnap óta nem bírok kávét inni (gyanítom, hogy az otthoni nespressómmal semmi gond nem lenne, de valahogy ezt a kotyogós kávét nem bírom meginni), nem kívánok semmilyen kaját, nem esik jól semmi,  nem érzem itt otthon magam, nem fér el rajtam/bennem a pocakom, kezdenek elharapózni a házban a poloskák, és kivétel nélkül mind rajtam landol/mászik/sziesztázik blaaaablaabla. Én is érzem, hogy ezek ilyen mondvacsinált okok, és nagy valószínűséggel a hormonok játszanak velem, de ma este elmondtam Barninak, hogy úgy érzem, kemény 3 hónap vár még ránk. 

Ma elmentünk kicsit kirándulni megint, így hétköznap délelőtt tényleg sehol senki, csak a napsütés meg mi. Nagyon szép helyeken jártunk, de már másodszor futok bele, hogy egyszerűen sehol nincsenek olyan helyek, ahol a terhes nők (vagy a gyerekesek, vagy bárki) használhatnák a mosdót, nincsenek kávézók, nyilvános wc-k, semmi nincsen nyitva, és nálam ez olyan, mióta terhes vagyok, hogy ha pisilnem kell, akkor az nem tűr halasztást - így már másodszor kellett a természet lágy ölén megoldanom a helyzetet, kb mint tini koromban időnként, ami így nagy pocakkal, hogy úgy mondjam, nem a legideálisabb (bocs a TMI-ért, meg hát tudom, miért nem maradunk otthon).

Olyan is volt ma, hogy sétáltunk egy márvány, lekerekített élű lépcsőn lefelé, nekem pedig megcsúszott rajta a tornacipőm, és elkezdtem leszánkázni rajta. Barninak valami volt a másik kezében, és a felém lévővel próbált elkapni, és ahogy estem lefele, csak arra emlékszem, hogy hangosan, kétségbeesetten kiabál, hogy JAJ JAJ JAJ JAJ JAAAAJ, és ezen azóta is megállíthatatlanul nevetek, ha eszembe jut, hogy én esek el, én ütöm meg magam szépen csendben, és ő kiabál, hangosan, kétségbeesetten, hogy JAJ JAJ JAJ JAJ JAAAAJ. Egyébként azon kívül, hogy lehorzsoltam a sípcsontom (na hogy az hogy került alám, ne kérdezzétek), nem lett semmi bajom, viszont azóta is sok vidám percet okoz, ha visszagondolok rá. Nyilván nagyon cuki, és iszonyúan aggódik miattam. Olyan is volt egyébként, hogy a wampon voltunk vele és az anyukájával még a terhességem elején, még 3 hónapos sem voltam, és leesett a vércukrom, rosszul lettem, és mondtam, hgy én most leülök, és azonnal hozzon valami cukrosat inni, anyukája addig ott maradt velem. Fogalma sem volt, mi történik, de ahogy kértem, elrohant és beállt valami szörpös sorba, amit szépen, udvariasan kiállt (a világ legjólneveltebb pasija az enyém, amin akkor sem tud változtatni, ha én közben halálomon vagyok), és mesélte, hogy miközben előtte azon filozofáltak a vásárlók, hogy levendula, vagy citromszörpöt igyanak-e, azon gondolkodott, hogy ha most megszülök, honnan szerzünk ilyen picike babaruhákat. Imádom. 

Szóval amúgy nagyon vidáman telik az idő, de ma ezerszer nehezebb volt a bőrömben lenni, mint szokott. Egyébként valószínűleg sokkal jobb nekünk itt, mint otthon, a 35 m2-es kis fészkünkben lenne, de itt sem fenékig tejfel az élet.


13 megjegyzés:

  1. Szerintem az utolsó 1-2 hónap a legjobb, nekem addigra minden hormonális zakkanas elmúlt.
    Én meg soha nem ettem-ittam semmi levendulasat de most már érdekelne 🙂.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fizikailag viszont az a legnehezebb, leaglábbis nekem, akinek eddig semmi bajom nem volt, most viszont úgy növekszik a hasam, mint a bolondgomba, biztosan.

      Törlés
    2. Hormonalis zakkanas mar talan nincs, de a 3. trimeszterben jon az oriashas, amitol kb sehogy sem jo; plusz nekem is volt ez a dolog a pisilessel: nem hogy az utcan, de volt h kb otthon is “futni” kellett.

      Basszus, azert az az eses para! Orulok h nem lett semmi bajod, de lever a viz attol h leestel a lepcson. <3

      Törlés
  2. Ne haragudj a közhelyért, de lesz még nehezebb (elég, ha csak a meleget nézzük).
    Lehet, hogy kicsit jobb lenne, ha kettesben lennétek, nem? Barni öccse hagyhatna benneteket egyedül.
    Kitartást Nektek, jó egészséget!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tisztában vagyok ezzel:).
      Ez a családi nyaraló, nem küldhetjük haza, főleg, h ő az, aki halászik, ő tölt itt több időt, sokkal inkább ithhon van itt, mint mi, szóval... És mi is bármikor hazamehetünk Budapestre, ha nem érezzük jól magunkat. Ez most egy ilyen helyzet.

      Törlés
  3. Szerintem ez nem cask a terhesség, én ugyanilyen hullámvasúton ülök a karantén miatt. Még 1-1 napon belül is óriási kilengések vannak a hangulataimban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, nyilván, de nem teszi könyebbé a helyzetet a terhesség sem.

      Törlés
    2. Sajnos nem. :( de jön a nyár, a kisbabával.

      Törlés
  4. Akkorát estem 6 hónapos terhesen, hogy kitört az első két fogam, össze kellett várni a tenyerem és bucivá dagadt a térdem. Ja, és mindezt 2 héttel esküvőm előtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 🙀ez de durva lehetett.

      Törlés
    2. Végülis az, de nem adtam magam, talán nem is sírtam. Másnap fogorvos megcsinálta a fogam, tenyerem ott a heg ma is, de sebaj, térdem lelihadt. Rá 2 napra már utaztam. Az anyák kemények :-)

      Törlés
  5. milonka, kitartas! nekem is az utso harom honap volt a legnehezebb, persze cserebe mar olyan kozeli az egesz, adjon az erot a szarabb napokra! 😘

    VálaszTörlés
  6. Nem az bolt hogy a terheses kommenteket inkabb mellozzuk? Mindenesetre aterzem, en vegig se merem olvasni a sajat harmadik trimeszteres naplomat. Kitartas nemsokara megismeritek a bebiteket. Es nagyon cuki a pasid valoban. Annyira jo hogy egymasra talaltatok mindig fel lelkesit ha erre gondolok.

    VálaszTörlés