mad world

Mindketten nagyon korán ébredünk/kelünk (fél6, 6), én szerintem azért, mert éhes vagyok, Barni meg csak úgy, szoktunk még fetrengni meg összebújni, de visszaaludni a legritkábban. Viszont csináltunk olyan mostanában, hogy mikor már mindketten kukorékoltunk, Barni hozott nekem az ágyba reggelit, müzlit mondjuk, betoltam, és utána visszaaludtam fél 9-ig, 9-ig. Ebből, azt hiszem, tudnék rendszert csinálni. 

Ma pizsamában tébláboltam elég sokáig, későn reggeliztünk, csomagoltam uzsit, aztán elmentünk kicsit megnézni Tihanyt, napozni a parton meg piknikezni a füvön. Én életemben egyszer jártam ott, a Képző alkotótáborában aludtunk pár éjszakát a Belső tó mellett, és mindig vágyakozom vissza - hát most pont nagyon ráértünk. Szomorú egyébként, hogy tényleg, ott az a csodás hely és a gyönyörű idő, de minden étterem, cukrászda zárva, emberek sincsenek sehol. Néhány hónapja azt nem tudtuk elképzelni, hogy ez lesz, most meg azt nem, hogy valaha visszatér majd az élet a régi kerékvágásba.

Visszafelé a parton autóztunk a napsütésben, kicsit ordíttattam a kedvenc Thievery Corporation albumomat, ami a tavalyi nyár legjobb koncertjét idézte a Parkban, Olívval meg a fiúkkal. Még mindig tökéletesen emlékszem, milyen hibátlanul boldog és szabad érzés volt néhány méterre a színpadtól, a basszusokkal a gyomromban táncolni, meg a jéghideg fröccsöt szürcsölni, Olívot megölelni néha. Fogalmam sincs, mikor lehetnek újra ehhez hasonló társasági és kulturális élményeink. 

Arról már nem is beszélve, hogy májusban összeházasodunk, mindössze két tanúval - hát, nem így képzeltük. És akkor kb ez a mai kis kirándulás volt a nászutunk.