Úgy terveztük, hogy ma reggel lemegyünk a Balatonra. Mivel Barni ma is dolgozik Veszprém környékén, kitaláltuk, hogy kora reggel elugrik egy jó kis covid tesztre még itt Budapesten (mióta újra beindult a munkája, 2 naponta kell negatív tesztet produkálnia), hazajön értünk, én közben itthon a reggeli szoptatás után összepakolok, elkészülök, levisz minket egy óra alatt a Balcsira, én ott maradok a nagyszülőkkel, ő pedig visszamegy Veszprémbe dolgozni és csak délután csatlakozik hozzánk.
Csak azzal nem számoltunk, hogy a reggeli után a kismaci nem alszik vissza, ahogy szokott, hanem vígasztalhatatlanul, sírva követel engem, úgyhogy némi ideges, gyereksírással színezett kapkodás után elengedtük ezt a reggelt. Barni elment dolgozni, mi itthon maradtunk és reggelizünk tovább, beraktam egy mosást, ő meg majd délután jön értünk, és akkor indulunk a rövid kis nyaralásra vasárnap estig. Mondjuk aggódom, hogy mi lesz az M7-esen így a hosszúhétvége közepén, meg majd hazafelé, de ez van.
Nagyon sok előnye van annak, hogy lazák és rugalmasak vagyunk, keveset tervezünk és nem különösebben stresszelünk dolgokon, hanem sodródunk az eseményekkel, viszont nyilvánvaló hátrányai is vannak: nem is értem, miért nem készültünk össze tegnap este úgy, hogy reggel kb csak felöltözni és indulni kelljen. Vagy jó lenne, ha legalább az egyikünk kicsit szervezettebb lenne és több józan ésszel rendelkezne, és kordában tartaná a másikat meg az eseményeket.
Egyébként már most érzem, hogy mindketten felelősség-tudatosabbak lettünk azáltal, hogy gyerekünk lett, hiszen annyi tenni- és emlékeznivaló van (orvosi vizsgálatok, vitaminok, időpontok stb), hogy muszáj észnél lenni, sőt, napi rutinunk is lett, ami nagyon jó kis keretet ad a napnak, és mindhárman nagyon szeretjük, de úgy tűnik, azért van még hova fejlődni (lásd a ma reggelt vagy az esernyős-ügyemet).
A 2 naponta végzendő teszt a PCR teszt? Ezt a munkáltatója fizeti? És minden más dolgozójuknak is? Ne haragudj, hogy kérdezem, remélem, nem baj, csak nem tudom, mit dolgozik Barni, és a csapból is az folyik, hogy mennyire drágák ezek a tesztek.
VálaszTörlésA szülőkkel kapcsolatos érzéseidet nagyon megértem, és tényleg nagyon nehéz helyzet. Én is így nőttem fel, hogy először édesapám családjában volt jellemző ez a nagyon kedves, de egyben nagyon kellemetlen, overwhelming (nem találom rá a jó magyar kifejezest) korbeugralas vendeglataskor, ami ellen anno apám is lazadt, hogy hagyják már egy kicsit békén, aztán teljesen atvette ő is. :)
Ez az orrbafeldugós típusú, aminek másnapra, sőt, van, h aznap délután megvan az eredménye, a cégükhöz jönnek ki reggelente, és letesztelik őket, és igen, a cég fizeti. Sok küldöldi kollégájuk van, azért van erre szükség, meg még ezer különböző szigorú szabály is van náluk (nem utazhatnak egy autóban, nincs légkondi, közös mikro, hűtőgép, vannak, akik a közös munka alatt nem mehetnek haza a családjukhoz, hanem néhány hétig közös hotel-karanténban laknak, a sofőrök nem segíthetnek vinni az utasok csomagjait stb. Eléggé agyfasz, de igyekeznek minden óvintézkedést megtenni. Sajnos nem vagyok felhatalmazva, hogy elmeséljem, mit dolgozik:).
TörlésÉs torokba!
TörlésJaj két naponta ez a fájdalmas orrteszt? Hú most nagyon hálásnak kell éreznem magam hogy én meg otthonról dolgozhatok...
TörlésEn ugyanilyen "szervezetlen szemelyisegtipus" vagyok (a pszichologus meghatarozasa). Szerintem, ha az ember nem esik teljesen szet, es tud kereteket tartani, akkor sokkal tobb az elonye, mint a hatranya. Gyerek mellett foleg. Egyetlen olyan bosszusagra sem emlekszem az elmult hat evbol, mikor otthon maradt valami, vagy mashogy jott ossze, mert mindig mindent meg lehetett oldani, ellenben sok helyzet elenken el bennem, mikor rokonok/ismerosok szetstresszeltek, hogy miert nincs ez, az, miert nem foglakozunk ezzel, azzal. Mindezekre pedig igazabol csak _nekik_ lett volna igenyuk, nem a gyerekeknek vagy nekunk.
VálaszTörlésSzerintem viszont nagy családnál már működésképtelen. 1-2 gyereknél még okés. És még a "szervezettség" mellett is adódnak kellemetlen nem várt helyzetek. :)
TörlésNekem most az a jó, hogy néha, amikor csak kettesben vagyunk le lehet erről lazulni, hogy ezer dologra kelljen figyelni. De még így is tök jó volt már párszor, hogy nálam van ragtapasz, meg zsebkendő, meg széntabletta, meg víz. :) És amikor meg más iskolások is vannak, akkor nem lehet "lazulni", a gyerek szívja meg, főleg, ha ő meg nem a "laza" típus és stresszel azon, hogy mondjuk elkésik, vagy nem visz be időben valamit.
Nemsokara harommal tesztelem, majd meglatjuk, valtozik-e velemenyem. A szemelyisegtipusom biztos nem fog. :)
TörlésDe szerencsere nalunk a gyerekek is lazak. Ez egyebkent nem azt jelenti, hogy szivatod oket, mindenki probal osszeszedett lenni, egyszeruen csak azt, hogy HA mar tortenik valami gikszer, akkor azt az ilyen tipusu emberek lazabban kezelik. A stresszelosok a szervezett szmelyisegtipusok altalaban, nekik szukseguk van ra, hogy legyenek keretek, biztos pontok, elore bekeszitett dolgok. Nincs ezzel semmi gond, a vilagnak mindketfele embertipusra szuksege van.
Én nem szoktam kiakadni a gikszeren, csak tud kellemetlen lenni eléggé. És nekem a nagyok még az okostelefonkorszak előtt voltak kisgyerekek, teljesen más világ volt, most simán találtunk ügyeletes gyógyszertárat a telefon segítségével könnyen. A mi szüleink meg még kevésbé lehettek nagyon lazák, amikor mobil sem volt. :)
TörlésNekem van nagyon stresszelő-szorongó gyerekem, nem szívatta őt sem az apja, csak sose bírt időben elindulni, és a gyerek volt, hogy gyalog neki akart indulni, nehogy elkéssen a suliból. Vagy a másik gyerekem már most háromszor megkérdezte, hogy vettem-e neki szeptemberi bérletet, és ugye nem fogom elfelejteni. Szóval miattuk sem tehetem meg, hogy velük belelazujlak a dolgokba, azt akkor csinálhatom, ha csak kettesben vagyunk. :)
"Szóval miattuk sem tehetem meg, hogy velük belelazujlak a dolgokba."
TörlésDe azert a szorongos gyerekedet tudjatok valahogy lazitani? Gondolom azert neki is jobb, ha rajtatok latja, hogy nem eszik olyan forron a kasat. :)
De ertem en, amit mondasz, es teljesen elfogadom. Csak szerintem, nem nagycsaladnal mukodeskeptelen ez, hanem ott, ahol a gyerekek szervezett/szorongo szemelyisegek, es az atlagosnal is jobban szukseguk van a pontos keretekre, kiszamithato biztonsagra. A szulo feladata, hogy ezt megadja, nem kerdes.
Ha a harmadikam szorongo lesz, akkor vele mashogy kell majd banni. De azert egy 1-2-3 eves nem nagyon szokott magatol stresszelni meg szorongani, hogy otthon maradt-e a popsitorlo vagy van-e keznel sebtapasz/szentabletta, ez inkabb a szulokbol fakad. :) Hogy odaerunk-e a suliba, mar mas teszta, ott tok egyertelmu, hogy az o megitelese is mulik rajta, nem lehet vele kitolni, meg a berlet is olyan dolog, hogy szar, ha megbuntetik. Ezekbe nincs is ertelme "belelazulni". Az nem lazasag, hanem figyelmetlenseg/tapintatlansag a gyerekkel szemben.
egy szervezett szemelyiseg (me) pontosan annyira irigyli a lazat (teged), mint forditva :) es nem jo az sem, ha az egyik az. vagyis neha jo, de tobbnyire elegge konfliktus-forras, hacsak valaki nem az az eszmenyi tipus, hogy szervezett, de laza. de en olyat meg mem lattam sajnos. :))
VálaszTörlésSemmi tragikus nem történt, szerintem az esernyő dolog sem volt amúgy tragikus meg végzetes, jó, hogy rugalmasan megoldottátok. :)
VálaszTörlésSzerintem megfer a ketto egyutt. Nalam a bizonyos merteku szervezettsegnek, elore gondolkodasnak koszonhetoen mukodott spontan modon a kisbabas idoszak. Mindig be volt pakolva egy gym bag potruhaval-pelenkazo szettel, egy masik a jatszoteri cuccokkal, igy aztan kulonosebb rakeszules nelkul neki lehetett indulni. Volt egy mini pelenkazo keszletem, ami a "rendes" taskamba is siman belefert, az tavasztol-oszig nalam volt, ha munka utan, bolcsibol hazafele jovet a jatszo fele fordulnank. A babakocsi aljaba mindig be volt dobva a babakocsi esovedoje melle egy esokabat nekem is, ha elkapott minket a zuhe, nem aztunk nagyon el. Vannak utazos listaim (okmanyoknak, kutyuknek, gyogyszereknek, stb.), es keves ruhaval utazunk. Persze minel nagyobbak, annal kevesebb extra cucc kell nekik.
VálaszTörlés