Ma két hosszú sétát is tettünk. Délelőtt elsétáltam a városba, voltam a DM-ben venni néhány dolgot, ami hiányzott az itteni fürdőszobánkból, megnéztem a Főteret meg a Duna-partot, meg a Lujza és Koriander nevű helyet, amit egy régi exem unokahúga és a férje nyitottak. Ezzel a fiúval (nem a férjjel) 10 évig voltam együtt (és milyen vicces, hogy neki is nemrég született meg az első kisfia), a két unokahúgát (illetve az unokatesója lányait) kicsi koruk óta ismerem és szeretem, egy udvarban laktak a fiúval és a szüleivel. Ez egy újhullámos kávézó zseniális reggelikkel, sütikkel, amiket egy barátnőjük süt (én ma egy mangós-pekándiós csodát ettem), és szuper hangulattal a sétányon, a teraszuk pedig partra és a vízre néz. A hely fölött pedig meseszép szobák kiadók, ha épp ilyesmire vágynátok Vácon. Nagyon sokat melóznak a helyen, szívük-lelkük beleteszik, és megy is nagyon, de úristen, milyen jó érzés lehet megnyitni a saját álomhelyedet, vagy bármilyen álmodat megvalósítani? Nagyon büszke vagyok rájuk.
Na és nekem ilyen Vác, egy csomó ismerőssel találkoztam a városban, és a Lujzában is többen öleléssel üdvözöltek, olyan emberek a múltamból, akikkel történetünk van, akikkel nagyon jól ismerjük egymást, még akkor is, ha már csak online követjük egymás dolgait. Ez borzasztóan hiányzik, ilyen Budapesten sosem történik velem. Meg itt valahogy olyan könnyű a város részének lenni, csak gondolok egyet és 5 perc múlva már indulok is, még így a babával is, Budapesten valahogy sokkal nehezebben veszem rá magam, hogy nekiinduljunk, mert le kell bumlizni a házból, aztán villamos, tömeg, meg hova menjünk egyedül... Annyira más a lépték is.
Délután is találkoztam egy barátnőmmel, akinek 2 hónappal idősebb a babája, mint Dani. Dunapartoztunk, vicces volt annyi átfröccsözött-áttáncolt éjszaka után most a kisbabáinkkal sétálni meg együtt szoptatni.
Apa nagyon szeretné, ha Vácra költöznénk, akár a lakásomba, akár a nagynéném házába, és eskü, ma meg is fordult a fejemben,hogy lehet, hogy jól érezném itt magam... Aztán estére annyira elegem lett az ingerekből, elfáradtam, túl sok lett a családom is, hogy alig várom, hogy holnap Barni összeszedjen minket, kicsit kiránduljunk, és hazamehessek a saját fészkünkbe. Így pár napig isteni, de nem akarok már itt élni.
Lehetett erezni a napsuteses-babazos-baratos setakat a soraidat olvasva 😊
VálaszTörlésEsetleg a nagynened haza? Az biztosan van olyan messze, h papucsban-kontosben ne lehessen atmenni. Azt mondjak, ilyen tavolsagra nem art eltavolodni a szuloktol 😊
Baaar, Vacrol tenyleg nem egy lepcsohaznyi-par villamosmegallonyi tavolsagra lennenek a kedvenc bp-i helyeid, illetve par ev mulva a munkahelyed. Nagyon sok evig ingaztam meloba menet. Sokba is kerult anyagilag es idoben merve is. Otthon viszont barmikor kiengedhettem a gyerekecsket az udvarra kutyazni-macskazni-jatszani, sosem kellett jatszoterre mennunk egy kis mozgasert.
Ez csak egy kis hangosan gondolkodas volt, kisgyerekkel anno mi minden befolyasolta a donteseinket - hol ez, hol az kerulve a prioritasi lista elejere - aminek egyszer epp orultem, ugyanazt szenvedeskent eltem meg egy masik napon (varostol valo tavolsag, kevesebb ember, csend, nagy kert).
semmiképp nem szeretnék abban a házban élni, azt nagy eséllyel kiadjuk, aztán gondolom később eladjuk. most jó nekünk Budapesten, itt is lehetne zöldövezetit bérelni miközben a miénket kiadjuk, aztán majd később meglátjuk.
TörlésTényleg, a Homelandet végignézted, vagy Peter Quinn-nél befejezted? :) Néhány gyengébb évad után az utolsó az elsőkhöz hasonlóan izgalmasra sikerült.
VálaszTörlésegy hónapja kb megpróbáltam megnézni az utolsó évadot, de nem volt hozzá hangulatom.
TörlésA helyzetetekben szerintem az (is) nagyon jó és különleges, hogy nem kell döntenétek egyelőre arról, hogy hol éltek: lehet Budapesten, mehettek Vácra, a Balatonra. Mindenhol ott a lehetőség, csak autóba kell ülni és élvezni a változatosságot és az épp hangulatotok szerinti helyszínt. :)
VálaszTörlésigen, nagyon szeretem ezt:)
Törlés