Képzeljétek, ma Mia bloggerrel vacsoráztam. Mikor megérkeztünk az étteremhez, 20 fok volt és sütött a nap, 2 perc múlva viszont beborult és hideg szél kezdett fújni, úgyhogy inkább beültünk a belső részre, majd amikor 2 órával később kijöttünk, esett, kb 5 fok volt, és tövestül csavarta ki a fákat a szél (jó, ezt nem, de majdnem). Úgyhogy én hivatalosan is elkezdtem azon dolgozni, hogy újra legyen szociális életem, hogy újra jókat beszélgessek a barátaimmal, és hogy történjenek dolgok - merthogy már egy éve nem történik semmi velünk, észrevettétek?
Megtelt a telefonom memóriája teljesen, és már két napja azon dolgozom, hogy feldolgozzam az elmúlt 3 év telefonos fotóit, töröljem, ami nem kell, és szépen elraktározzam valami biztos helyre a gyöngyszemeket - fú, nagyon utálom ilyenkor az Apple-t, elképesztő, hogy mennyire nem felhasználóbarát. Na de belefutottam az épp 3 évvel ezelőtti képeinkbe: 2018 május 5-én Olív, Juc, Pilla, Annalight és én a hajón voltunk Lick the Click-en, mojitoztunk, táncoltunk és hamburgert ettünk. Mutattam ma nekik, és kicsit beszélgettünk arról, hogy mindenkivel mennyi minden történt akkoriban, rossz dolgok is persze, de jöttünk-mentünk, találkoztunk mindenkivel, bulikba meg dolgozni jártunk, ahogy Annalight fogalmazott ma: nem ugyanabban a székben ültem egyfolytában. Jaj, nem akarok a pandémián vekengni megint, de tényleg, szürreális látni azokat a boldog, bulizós fotókat.
Na de a lényeg, hogy nagyon jót ettünk és beszélgettünk Miával (aki mesélte, hogy annyira régen járt már bárhol, hogy mielőtt elindult, megkérdezte a pasiját, hogy szoktunk borravalót adni, vagy hogy is volt ez régen? :D), és már a vacsi és a kimenőm vége felé jártunk, mikor Barni rámírt, hogy Dani már alszik. Még sosem hozta le az estét úgy, hogy nem voltam ott, vagy hogy ne én altattam volna legalább részben, és egyszerűen csordultig lett a szívem, ahogy ezt a sort olvastam - úgy örülök, és Barni is nagyon boldog. Mérföldkőnek ez mindhármunk számára, én azt szeretném, ha mindent meg tudnának csinálni nélkülem is, és az altatás talán a legérzékenyebb pont volt eddig. Nagyon jó érzés volt hazaérni és látni, ahogy Baba Úr békésen szuszog a frissen felhúzott, nagyfiús ágyneműjében (le kellett cserélni a régit, mert már egyfolytában kilógott alóla minden irányban). Mondjuk az, hogy most alszik, nem jelenti azt, hogy éjjel nem kell majd kelni hozzá, úgyhogy én gyorsan le is fekszem aludni.
Baba úr, milyen cuki megnevezés :) Mi Mr. Babyként szoktunk utalni a jövendőbeli gyerekünkre.
VálaszTörlésSok becenev kozott nalunk is elofordul a Baba Ur. A durva, hogy neha viszont a ket lany utan csak kicsuszik a szamon egy-egy "Na, mi a helyzet, kisasszony?" is, aztan nezek szegenyre hulyen, hogy ez most mi volt.
VálaszTörlésNyugi, minket is kevert az anyánk, szólított az összes testvérem nevén (fiúk-lányok vegyesen), de a legviccesebb az volt mikor az öcsémnek kiabált: Bogáncs, pakolj már össze magad után!
Törlésjaj, hát mi is így hívjuk a mi Daninkat csomószor :))))) tökre nem gondoltam, hogy ez máshol is van! (meg persze más nevei is vannak)
VálaszTörlésamúgy nekem gyanús, hogy másoknak is feltűnt, hogy nem történik semmi egy éve, igen... :P
Jó, hát na, pfff.
TörlésArra gondoltam, hogy pont akkoriban a szűk barátnői körömben voltak nagy szakítások, drámák, új pasik, de már ilyesmi sincs senkinek, senkivel nem történik semmi (2 gyerek születésén kívül).
😍
VálaszTörlés