hétvége

Barni meg szokta kérdezni, hogy mit szeretnék csinálni hétvégén - igazából legtöbbször van már egy csomó programunk, csak tudni akarja, hogy kell-e még bepréselnünk közéjük bármi mást. Mondtam, hogy lenne valami: nagyon szeretnék valami napsütéses teraszon ebédelni vele. Szombaton délelőtt mutogattuk a lakást, Dani a nagyszülőknél volt, mi pedig pont délben beültünk a Pata Negrába, ami konkrétan 2 perc sétára van tőlünk, és a második randinkon is ott vacsoráztunk, szóval gyengéd érzelmeket táplálunk felé. Nyári meleg volt, sütött a nap, én egy aperol spritz-cel nyitottam, és az első 10 percben nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról, olyan hangulata volt a hosszú bezártság után ott ülni a picike asztalnál ketten, felszabadultan beszélgetni és elvonatkoztatni a mindennapjainktól. Én általában nem rajongok a tapas-os helyekért, de most annyira jó kombinációkat sikerült választani, isteni finom volt minden. 

Amúgy meg... Barni itthon volt, jöttünk mentünk, nagyokat aludtunk hármasban, finomakat ettünk, ma pedig kaptam virágot a fiúktól. Nagyon-nagyon jó volt.