2021. május 12., szerda

thingz milonka likes

Annyi minden kavarog bennem, egy csomó olyan dolog, ami nem biztos, hogy megér egy-egy külön posztot, de azért szívesen elmesélem. 

  • megkönnyebbültem: ma megkaptam a második oltást. Felkeltünk korán, 8 előtt leadtam Danit a nagymamájának, negyed óra múlva pedig már be is oltottak, senki nem volt előttem. Eddig semmi mellékhatás, már azon kívül, hogy fáj a karom, meglátjuk, mit hoz az éjszaka. Ma beszéltem anyuval, és a tesómat, meg a sógornőmet is beoltották: nagyon megkönnyebbültem, hogy mindenki megkapta a családból, úgy örülök.
  • nem értem: a múlt héten elmentem fodrászhoz (ugyanazon a napon, mint Cicza és Pillanat bloggerek, és nem is beszéltünk össze), és tök határozottan mondtam Gergőnek, hogy meg akarom növeszteni a hajam, elöl viszont vágjon rövidebb tincseket az arcom körül, nem frufrut, de hogy legyen kicsit kerete az arcomnak. Semmilyen kétségem nem volt. Aztán hazajöttem, és azóta is teljesen ki vagyok akadva, hogy ezt hogy gondoltam? Miért? Néhány random, rövidebb tincs lóg az arcom körül, kiesnek a fülem mögül, semmit nem lehet velük kezdeni, sehogy sem áll. Sírok. 
  • nagyon finom: az aldiban 2000 ft egy üveg limoncello. A mélyhűtőben kell tárolni, hogy igazán fagyos és sűrű legyen, iszonyúan finom. Kértek?
  • szuperzöld: tegnap Barni már kora délután hazaért és elvitt minket a gyerekorvoshoz, ő is bejöhetett velünk, ami szintén nagyon Covid-előtti hangulatú volt. Utána vettünk egy epres frappét a Starbucksban, majd letelepedtünk a Mechwarton a fűre a parkban - teljesen fel van újítva az egész, van két menő játszó, edző-pálya (vagy mi), közösségi kertek, meg olyan csodálatosan puha, zöld fű, hogy azt hiszed, hogy erre tuti nem lehet rálépni, és aztán meglátod, hogy ki van írva, hogy gyere, ülj le a fűre, és egyél egy fagyit, hagyd kint egy kicsit a valóságot. Nem tudom, mit szívott, aki ezt megfogalmazta, de én is kérek, nagyon bejön az üzenet. Dani mondjuk nem érti a fű koncepcióját, retteg tőle (meg a lufiktól is), ő egyelőre marad a pokrócnál (ami szerencsére mindig van nálam), de nekünk nagyon bejött az új Mechwart. Meg a fű.
  • perfect Wednesday: mára semmit nem terveztem az oltáson kívül. Nagyon jó napunk volt, semmi különös, de mégis. Barni hazaért hamar (ahogy írtam, már sokkal lazább a munkája), rendeltünk ebédet, aztán mondta, hogy tudna egyet aludni, nagyon korán kelt. Mondom óóó, semmi akadálya, és már bújtam is be az ágyba a kisbabával. Több, mint két órát aludtunk mindhárman, annyira jólesett. Az elmúlt napokban én találkoztam egy csomó mindenkivel, ma pedig Barni ment el vacsorázni a fiúkkal Wang mesterhez. Nekik van egy hatosfogatuk, és sajnos nagyon megtépázta a barátságukat a karantén, meg az, hogy mindenki nagyon más élethelyzetben van: van, akinek már nagy gyerekei vannak, megfáradt kapcsolata, életközépi válsága, válik, új kapcsolata van a válás után stb, és akkor ott van Barni, kiegyensúlyozottan, aránylag friss kapcsolattal, egy 10 hónapos, nagyon várt kisbabával. Egy barátja van, aki hasonlóan jól van, mint ő. Remélem, hogy mindannyian vissza fognak találni egymáshoz.  

5 megjegyzés:

  1. Csak annyit mondhatok, hogy a fűtől való rettegés a ti szempontotokból mindenképp egyszerűbb, mintha marokszámra tépné ki és pakolná a szájába! :D #basedonatruestory

    VálaszTörlés
  2. Ez az üzenet a füvön tényleg szuper, nagyon tetszik :)

    Dani a felfùjt lufiktól retteg? Az én gyerekem a már kissé leeresztett, ernyedt lufiktól fèlt vagy undorodott annyira, hogy ezt sokáig szemérmetlenül kihasználtuk és a tiltott, veszélyes, de elérhetö helyekre tettünk egy-egy ernyedt lufit.
    A füre nagyon bizonytalanul lépett, percekig tapogatta a lábával elötte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egy konkrét, felfújt lufit látott életében, most kaptuk a cégtől, akik kitisztították az ajándékba kapott autósülést, és attól retteg. Van tapasztalata korábbról fűvel, a vácival semmi baja, de itt a Mechwarton ezt a hosszú, harsogó, szálas füvet nagyon ijesztőnek találta. ízlések és pofonok:)

      Törlés
  3. Nagyon viccesek ezek a babaparák, a fűvel a mi kisfiunk is így volt, aztán persze gyorsan elmúlik. Most, lassan 4 évesen vendégségben egy játék R2D2-tól rettegett ("Apa, én félek attól a géptől" :D ), de simán lehet, hogy karácsonyra már azt fog kérni. A mindenhonnan előkerülő, lassan leeresztő lufiktól meg mi, szülők kapunk frászt.

    VálaszTörlés
  4. Én csak arra emlékszem, hogy oviban ki kellett vinni a Micimackó előadásáról, mert a színészek kidurrantottak néhány lufit, és annyira bömböltem, mert sajnáltam a lufikat, hogy meghalnak :)) (Bár ez már nem bapara, inkább óvodás nagylánypara)
    Gratu az oltáshoz! <3

    VálaszTörlés