Annyira érdekes figyelni magamat, hogy mennyire jól beilleszkedem mindenütt, és milyen jól tudom magam érezni bármilyen körülmények között, sőt, bárhol vagyok, nagyon hamar megszeretem, ami körülvesz, és szerintem észre sem veszem a nehézségeket. Tudom, hogy ez egy szuperjó túlélő skill, és általában nem is vagyok tudatában, csak utólag szoktam rájönni, hogy ez volt a helyzet. Nagyon-nagyon szerettem a Frankelen lakni, imádtam azt a picike lakást, és abszolút kielégített a belváros, imádtam ott csatangolni, hányszor tologattam Danit a halál zajos és forgalmas Kolosy tér környékén. De ma bementem pár órára, és már pár hónap alatt is annyira elszoktam elszoktam Budapesttől, hogy hálát adtam az égnek, hogy végül nem a belvárosba költöztünk - pedig sok lakást néztünk meg ott is. Nagyon várom, hogy a kakaskukorékolásba madárcsicsergésbe költözzünk.
Ennek kapcsán az is eszembe jutott, hogy én sokszor gondolok rá, milyen szerencsés vagyok, hogy oda, abba a családba születtem, ahova, és ez könnyűvé tette az eddigi életem - itt most nem az anyagiakra gondolok, bár nyilván arra is, hanem az érzelmi biztonságra, a háttérországra, amit a szüleim és a két bátyám nyújt a mai napig. De ma különösen úgy érzem, hogy üvegbúra alatt élek, mert nem kell fognom a gyerekem meg egy hátizsákot és nekiindulni a semminek, miközben romba dől mögöttem minden. Kialudhatom magam, levihetem Danit a Dunára, főzhetek tárkonyos ragulevest, átmehetek anyuékhoz megbeszélni Dani aranyosságait. Most, a szomszédban dúló háború árnyékában átértékelődnek a dolgok, nem?
Nagyon. De engem pont fordítva fogott meg a dolog. Hogy elkezdtem rettegni, hogy mi van, ha itt is ez lesz vhogy, vmiert napokon belül, akkor mi lesz velünk, a 2 kicsi gyerekemmel, hova, hogyan, mit, mi lesz? Hova indulok, a semmibe 20 kiló cuccal? Mi lenne az életünkkel, a jöbőnkkel? Mi van, ha menekültként kell majd élniük? Ha az apáknak menni kell? Stb, stb. Nagyon befordultam, félek.
VálaszTörlésÉn sokkal kisebb dolgok miatt is átértékelem a bajnak titulált dolgokat. Azt nem értem, mikor valaki annyira beszűkült, hogy még egy ilyen szörnyűség se mozdítja ki a kicsinyes saját világából.
VálaszTörlésEl se tudom képzelni mekkora lelki teher az ott lévőknek, amikor még itt is letaglóz.
Á, szörnyű lehet.
TörlésAbszolút egyet értek. De nekem most először voltak, vannak ilyen primer, gyakorlati félelmeim, hogy akkor hova megyünk és mit vinnénk, és miből élünk majd, és stbstb. Soha nem éreztem ilyet még eddigi 40 évem és 6 év anyaságom alatt.
"Azt nem értem, mikor valaki annyira beszűkült, hogy még egy ilyen szörnyűség se mozdítja ki a kicsinyes saját világából."
TörlésPedig a többség mit sem tud a világban zajló dolgokról, sokkal fontosabb neki, hogy megelőzzön a buszsávban, vagy odaérjen az Ikeába az akciós Skmförtfje vázáért.
biztos, hogy oké beszűkültnek és kicsinyesnek nevezni másokat, akik élik félelem nélkül az életüket, ezzel "magasabbra" helyezve azokat, akik vélt, vagy valós okokból kifolyólag rettegéssel töltik meg a teret?
VálaszTörlésén pl tudok a világban zajló dolgokról, de nem lett kevésbé fontos, vagy komfortos az eddig is megszokott mindennapi életem. mi következik ebből?
Én is ugyanúgy élem “le” a napokat mint 2 hete, főleg a lányok miatt, és mert nem lehet eret vágni magunkon mindig amikor valami rossz történik, mert nyilván ez most “csak” azért hangsúlyosabb nekem mert közelebb van. De pl eszembe nem jut - mondjuk nekem aránylag régebb óta - sem siránkozni azon, hogy szorít az üveg cipelő, de pláne direkt módon szemétnek/aljasnak/hazugnak lenni. Amikor azt mondom, h a kicsinyes világában el, nem arra gondolok, hogy ma is elment a gyerekével játszótérre, hanem arra, hogy mondjuk ma is csak az motiválta, hogy kibasszon ket kollégával, mert hátha egyszer igazgató lehet… nagyságrendileg. De ha nem értünk egyet az is oké.
VálaszTörlésÉn ma reggel hívtam a gyerekorvost, hogy nem tudunk menni a védőoltásra. Ez a beszélgetés zajlott le a kezelővel, akitől herótom van:
Törlés- Jó reggelt kívánok, ...doktor úr rendelőjét szeretném kérni.
-Fél 11-től rendel...
-Tudom, de minket most vár, 9 órára.
-Az egészséges rendelésen úgyse veszik fel a telefont!!
-Akkor hogyan tudnék neki szólni, hogy nem tudunk menni?
És csatt, vonal bont. Bár kapcsolt (amit felvettek), de minden kommentár nélkül, se puszi,se pá.
Akkor én is arra gondoltam, hogy basszus ilyen dolgok történnek a világban, ez a nő meg még mindig ilyen k.csög! Tudom, semmi összefüggés, mégis ez jutott eszembe és szerintem Zavar is hasonlóan értette juc.
Igen, pont ezekre. Nem értem, és biztos én meg tulerzekeny vagyok, hogy mert nem segíteni akarunk, mert kell bunkonak lenni, mert nem lehet egy ici-picit emelkedettebbnek lenni. Kurvara át lehetne gondolni, h tényleg probléma válaszolni/elköszönni? Esetleg hálás lehetne…
Törlés