hey, June

Elég komoly hullámok voltak itt az utóbbi egy-két hétben, már ami a hangulatomat illeti, völgyek és hegyek egyaránt. Talán ott kezdődött, hogy a játszótéren, ahol épp alig volt pár gyerek/szülő rajtunk kívül, a bringáink mellől ellopták a csodálatos, színes, milonkás 24 bottles kulacsomat, ami egészen rendkívüli módon megviselt. Nyilván látom ebben azt is, hogy egy idióta vagyok, hogy ennyire kötődöm a hülye, színes tárgyaimhoz, de persze csalódtam is, hogy baszdmeg, tényleg milyen világban élünk. Kb aznap este rendeltem magamnak egy másikat, másmilyet, amit nem szeretek már annyira, mint a régit, meg egy csomószor nem viszem magammal inkább, mert mi van, ha ellopják ezt is. Aztán ez nem is tudom, hogy vezetett oda, hogy én egy nagykönyvi, szomi, magányos anyuka vagyok, aki csak főz és gyerekezik és lohol a házimunka után, nincs ideje magára és sosem lehet egyedül, és még anyukámmal is összevesztem azon, hogy hogyan kell készíteni a tökfőzeléket, pedig velem is és anyukámmal is lehetetlen összeveszni, főleg egy ilyen fajsúlyos témán, úgyhogy azt hiszem, ez volt a lowest low, még sírtam is talán, bár ebben nem vagyok teljesen biztos.. 

És itt kezdek is egy új bekezdést, mert innentől fogva olyan felívelés kezdődött az általános mentális és fizikai állapotomban, hogy szerintem nagyon régóta nem éreztem ilyen jól magam a bőrömben. Ezt főleg az utóbbi időben felszedett 4 kilónak köszönhetem, ami miatt végre vettem egy fitneszbérletet, és ha esik, ha fúj, emelgetem a súlyokat az edzőteremben, de annyira lelkesen, hogy az utóbbi két hétben heti 4x voltam, és ezt szerintem tudom is majd tartani, mert annyira lelkes vagyok, hogy felkelek fél7-kor, 8:15-kor meg már lezuhanyozva, itthon iszogatom a fehérjeshake-emet, és még előttünk az egész nap. Az edzőlány terhes, így őt nem tudom most munkára fogni, de nem baj, mert visz a lendület maximálisan. És a közérzetemet köszönhetem még Phoebe barátnőmnek, akivel újra felvettük a fonalat, de nem csak ilyen ímmel-ámmal, hanem egy hét alatt kétszer is kijött Vácra hozzánk (ezt azért nem sokan szokták megtenni értem), és együtt töltöttünk 1-1 majdnem egész napot, főztünk együtt, strandoltunk meg dumáltunk rengeteget. És a lényeg, hogy megtanított a Kalóriabázis app használatára, és azóta tökre odafigyelek, hogy mit és hogyan eszem, főleg, hogy rájöttem, hogy én szerintem eddig nagyon/túl keveset ettem rengeteg nasival tarkítva, szóval totál bénán, de már rajta vagyok a jó úton. Fogyni mondjuk nem fogytam még, de nem akarok türelmetlen lenni, meg nem is kizárólag azért csinálom, izmosodni, formálódni szeretnék főleg. És pont ma, a nyak-váll-fájás saga lezárásaképpen eljutottam masszőrhöz/csontkovácshoz is, akit receptre írnék fel mindenkinek. Hazafelé pedig beugrottam a Lujzába, és a nálam lévő, erre a célra előre bekészített műanyag edénybe kértem egy adag zöldséges curryt, mert úgy éreztem, hogy én ezt most megérdemlem.  

Hír még, vagy hát legalábbis nekem, hogy Barni egy év nyűglődés és autóshirdetések folyamatos nézegetése után végre kiválasztott egy autót, amit, ha minden igaz, két héten belül meg is kap, és nem kell rá egy évet várni, mint a legtöbb autóra. Ez nekem csak azért nagy szám, mert visszakapom a kis Szuzit, amit nagyon sokat használt az utóbbi egy évben, és ebből következik, hogy én meg nem. Na de majd most újra.  

Ja, és hogy voltunk a bloggerlányokkal, meg a pasijaikkal, meg Gyömbérke Ninájával Pilláéknál nyárindító sütögetésen-iszogatáson, és ott is aludtam náluk, mint a régi szép időkben még Pilla régi lakásában. 

Most úgy érzem, hogy eszeveszetten jól indul a nyár.