mini balcsi

Végül csak eljutottunk a Balatonra a hosszúhétvégére mi is. Barni munkájához azért az én részemről is nagy rugalmasságra van szükség, de reménykedtem benne, hogy pénteken el tud szabadulni. És tényleg, amikor már látta a napját, gyorsan összepakoltunk, bedobáltunk mindent a kocsiba és már indultunk is. Őrült mázlival rekord idővel, másfél óra alatt ott voltunk Vácról, a kis Manolito majdnem az egész utat végigaludta. Én nem vagyok egy különösebben szervezett ember, de a Danival való rendszeres utazásokkal egész szuper kis rutint alakítottunk ki, nincsen túl sok cuccunk és mégsem szokott semmi itthon maradni, ha meg véletlenül igen, az általában pótolható. Mindhármunknak külön táskája van, én így jobban átlátom, meg nincsenek összezsúfolva a cuccok sem. Danié a legnagyobb pakk, mert neki vannak kisautók, néhány plüss és könyvek is. Plusz egy kosár a kajáknak, meg a két bringa. 

Szuperjól kipihentem magam, csomót aludtam, szép barna vagyok és a könyvemmel is sokat haladtam. Dani is nagyon jól érezte magát, ő egyébként nagyon szeret itthon lenni, és bárhova megyünk, pár óra múlva elindul a kijárat felé, hogy akkor most hazamegyünk!, és nagyon fura neki, hogy nem, sőt még aludni is ott kell. De most a 3. napon közölte, miközben körbemutatott, hogy most ez az otthonunk!, szóval igyekszik feldolgozni ezt a nagy jövésmenést az okos kis fejével. 

Mi hétfőn, ebéd után hazajöttünk. Kérték a nagyszülők, hogy hagyjuk ott nekik Danit pár napra. Én nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet, eredetileg úgy terveztem, hogy hazahozzuk, és szerdán feljönnek érte. Nyilván egyszerűbb volt ez így, hogy ő egyszerűen tovább marad, csak nem tudtam, hogy Dani mit fog hozzá szólni. Így már reggel elkezdtem neki adagolni, hogy mamának és apának dolga van, és délután elmegyünk, de te itt maradsz Nagymamával és Nagypapával nyaralni, sokat játszotok, mentek a játszótérre a strandon, finomakat esztek, és mi majd holnap (holnap=future tense, ahogy ő hasznája), van kedved? És a szokásos lelkesedéssel kiabálta, hogy IGEEEEN!, de azért gondoltam, hogy nem teljesen fogta ő ezt fel. Ezért aztán ebéd után, mikor a wc-n ültünk romantikusan, kettecskén, ahogy szoktunk, elmondtam neki megint, és akkor mondta azonnal, hogy és Mamával és Apával is itt maradok, és itt kijavítottam, hogy nem, mi nem maradunk, csak a Nagyi és a Nagypapa. Na akkor egy kicsit besírt, de aztán szépen elfogadta, és amikor eljöttünk végül, semmi drámai búcsúzkodás nem volt, játszott lelkesen tovább a kisvonatokkal. 

Nekem a kedvenc érzésem, mikor nekünk van egy kis szabadidőnk nélküle, és közben tudom, hogy ő is jól érzi magát olyanokkal, akiket szeret és akikkel biztonságban van, de most sírtam az autóban miután elindultunk, még sosem volt ilyen. Egyelőre nagyon jókedvű, keresett minket, de nem szomorkodik utánunk. Még nem tudom, hogy felhozzák majd, vagy mi megyünk vissza hétvégére, de remélem, hogy  jól érzi magát az első igazi nagyszülős balatoni nyaralásán.