read and write

Én azért köszönöm a múlt évnek, vagy hát az év végének, hogy visszatért az életembe a blogolás és a blogok olvasása. Ez azért vicces, mert kedves ex-bloggerina barátnőim viszont már nem olvasnak blogokat, nekem meg egy csomó új kedvencem lett (be is tettem néhányat lent a linkek közé). Nem vagyok egy aktív kommentelő, de ezek a lányok mind nagyon kedvesek a szívemnek, hálás vagyok, hogy mint egy regényt, olvashatom az életüket. Nagyon megváltozott a blogkultúra, szerintem nagy dolog, hogy ennyien lendületet kaptak most mégis, és hogy ilyen élet lett itt újra. Hiányoznak a nagy beszélgetések és viták a kommentekben, még ha tudom is, hogy részem van abban, hogy ezek megszűntek - bár ahogy látom, nem csak nálam. Én valamennyire megint rátaláltam a flowra az írásban, nem foglalkozom vele, ki mit gondol arról, amit írok, remélem, sokszor lesz időm leülni, 

Apropó, regények: karácsonyra egy kindle-t kaptam, amire már nagyon vágytam, pedig szégyenteljes, hogy milyen keveset olvastam az utóbbi években, és hogy mennyi könyvet hagytam félbe. Pedig még könyvtárba is járunk Danival. Filmeket és sorozatokat sem nagyon nézünk, én egyszerűen túl fáradt vagyok esténként és leginkább csak összebújni és aludni akarok. Most épp Knausgard-tól a Halált olvasom, és régen nagyon szerettem az ilyen nagy, mély, nehéz történeteket, de most egy csomószor, mikor olvasom, az jut eszembe, hogy inkább pehelykönnyű, súlytalan történeteket kellene alvás előtt fogyasztanom. Na de talán idén másképp lesz. Egyébként pont karácsony előtt vettem magamnak két Marie Aubert könyvet, ezt és ezt, szóval először Knausgard, aztán a két Aubert, és csak utána jön a Kindle. Vagy hát majd meglátom, a jelenlegi tempóm mellett lehet, nyár lesz, mire végzek ezekkel.