a ronda de finom leves

Ma délután vendégeink lesznek, Barni kis barátja, Andris, meg a kis családja. Én annyira szeretem ezt a fiút, azért főleg, ahogy imádja Barnit és mindenben lehet számítani rá, meg amúgy is. Neki most halt meg az anyukája karácsony előtt hosszú betegség után, mesélte, hogy ő a természettel tudott kapcsolódni utána, abban talált fogódzót, hatalmasakat sétált az erdőben meg rakott egy nagy tüzet, ilyesmik. Ők nagyon hisznek a természetfelettiben meg a természetben magában, mint élő erőben, mint növények, tűz, nap, szél, föld stb, de tőlük ezt teljesen el tudom fogadni. De azért volt olyan, hogy a felesége, aki nagyon kedves barátnőm, kérdezte egyszer, hogy megnyitottuk-e már a kapukat, és bután néztem rá, hogy tessék? És kiderült, hogy azt kérdezte, hogy próbálkozunk-e már a második gyerekkel (akkor még volt erről szó). Hát, azóta bezártuk a kapukat.

Tegnap csináltam coleslaw-t, de egy fél lilakáposzta megmaradt, gondoltam megnézem, lehet-e belőle levest csinálni, nyilván lehet, krémlevest: 

https://streetkitchen.hu/levesek-es-fozelekek/lilakaposzta-kremleves/

Ehhez képest az én levesem bűnronda lett (és amúgy vannak kétségeim, hogy az ő fotójuk nem fotoshop-e, hagyjuk már ezt az ibolyaszínt) - de nagyon finom! Pedig fűszereket nem is tettem bele, csak másfél leveskockát, mert én úgy szeretem a krémleveseket, ha letisztultan érezni a zöldség ízét, emiatt mindig csak egyféle zöldségből készítem - és amúgy megbántam azt is, hogy raktam bele EGY krumplit, mert érezni. Akartam bele tenni roppanós zöldeket (vettem itthonra zöldborsó-hajtásokat, nagyon szeretem) meg magocskákat, de lusta voltam és befaltam így, magában. 

szerintem jobb, ha ezt nem nagyítom ki :)

Na de gyanítom, hogy se a vendégek, se a fiúk nem fognak lelkesedni a ronda de finom levesemért, úgyhogy csinálok baconbe tekert aszalt szilvát (A LA KATA), valami mártogatóst zöldségekkel, vacsira meg ikeás húsgolyókat krumplipürével, barnaszósszal és áfonyalekvárral.