még valami?

Nincs valami könnyű időszakunk, már lassan semmin nem csodálkozom. Barninak autóbalesete volt a múlt héten, fékezés nélkül beléjük szállt egy autó, kinyíltak a légzsákok, totálkáros lett a kocsi, amiben ültek - szerencsére nem a saját kocsija volt, meg majd fizet a biztosító, de hát na. Nagyon durva mázli, hogy nekik semmi bajuk nem lett, meg hogy senki nem ült a hátsó ülésen, mert az teljesen összenyomódott. 

Nekem ma reggel nem indult az autóm, ki kellett cserélni az akkumulátort, elromlott a nyomtatónk és a laptopom is az utolsókat rúgja. Nekem tombol az adod(szerűségem), mindent elrontok, elnézek, rosszkor érek oda, nem találok dolgokat, listákat írok és elkavarom őket, borzasztóan szorongok és rosszul alszom emiatt. Barninak az OCD-je őrjöng, mindent ezerszer ellenőriz, tízszer megkérdez, megigazít, csak így vagy úgy jó (és ez csak az, ami rám is lecsapódik), ő is szorong és rosszul alszik. 

Egyedül Dani kiegyensúlyozott, ovizik, játszik, eszik, alszik mint a bunda, foci és autók, foci és vonatok. 

Ma reggelre esett 10 cm hó, gyönyörű minden, én is könnyebbnek érzem magam. Buszra ülök és találkozom Phoebe-vel, beülünk a Normába és kidumáljuk magunkat, az biztosan segíteni fog.