betegség, barátok, sütik

Rossz szokásom, hogy mindig azt hiszem, hogy majd emlékezni fogok a dolgokra, ezért nem írom fel  őket - természetesen minden kb azonnal törlődik a memóriámból. Így pl. elfelejtem a jó kis témákat is, amiket itt akarok kifejteni. 

Na de most tudom, hogy a hétről és a hétvégéről szerettem volna megemlékezni. Az első három nap csodás volt, kicsit visszakaptuk a normál életünket, amiről nyáron el is felejtettem, hogy milyen. Elintéztem rengeteg halogatott dolgot, dolgoztam, edzettem háromszor, közben rendeltünk magunknak ebédet a helyi kifőzdéből, amit nagyon szeretünk, hogy még főznöm se kelljen. Kedd este próbálni is voltam, ami nekem a legtartalmasabb énidő, igazi kikapcsolódás. Mindez csütörtök reggelig tartott, amikor Dani nagyon taknyosan ébredt, és bár nem volt lázas, jól be voltak dagadva a szemei, szóval látszott, hogy nincs jól. Nem engedtem oviba, és mivel Barni dolgozott, végigcsináltam vele a napot, főleg rajzoltunk - színeztünk, és aludtunk is délután. 

Pénteken jobban volt, így lementünk Vácra Anyuékhoz, mert ott legalább levegőn vagyunk egész nap, meg kicsit eloszlik Dani köztünk. Anyukám főzött nekünk paradicsomlevest, ami az én kedvencem, meg mákos tésztát, ami meg Danié. Délután kicsit találkoztam egy nagyon kedves barátnőmmel is, akinek 1 éves a kisfia, és épp azzal küzdenek, hogy vajon az oltástól, a fogzástól vagy a növekedési ugrástól nem alszanak éjjel? Szóval kicsit hálát adtam az éjszakáinkért. Jót dumáltunk, sétáltunk meg ettünk sütiket a Lujzában. 

Péntek este Barni a Tilos maratonon volt a barátaival egy szülinapot ünnepelni, mi meg Danival már este 9-kor aludtunk. Szombat reggel viszont én is betegen ébredtem, ami a rémálmom így 3 héttel a koncertünk előtt, de inkább most, mint akkor. A srácok cukik voltak és hagytak pihenni, csak egy kis sütőtök levest csináltam ebédre spenót főzelékkel és a reggelről maradt bundás kenyérrel. Mára jobban lettem, viszont Barni dőlt ki, Daninak már semmi baja, remélem mindenkin ezzel a lendülettel megy át, hogy 3 nap és kutya bajod (nekem ez ugye holnap lesz). 

Délután elmentünk Danival kicsit csavarogni a faluba az elektromos autójával, egy tűzpiros, cabrio audival, amit még tavaly vettem itt a faluban egy nagymamától használtan, és szerintem jövőre ki is növi, úgyhogy most még gyorsan használjuk sokat. Eredetileg irtóztam a gondolatától hogy ilyenje legyen, mert milyen felvágós már, de látom, hogy óriási feeling neki és imádja, hogy megbámulja mindenki, szóval nyomulunk a faluban, én bicózom mögötte. Voltunk játszón, hazafelé vettünk sütit, itthon még vacsiztunk, fél8-kor mindenki ágyban volt. 

És akkor most egy újabb hét, csak most már légyszi ne legyen beteg senki.