titok

Mióta újra dolgozom, ezen a héten volt olyan először, hogy annyi diákom/órám volt, amennyivel már nagyjából elégedett vagyok. Reggel és napközben még lenne kapacitásom, de a legnépszerűbb időpontok beteltek, sőt, vállaltam olyan időpontokat is, amiket egy ideig Dani miatt nem: késő délután és péntek délután, amikor már ő is itthon van. Nagyon szeretem csinálni, most van egy kis flow is, meg lett jópár új, és cukik mind. 

Tegnap este Dani nem aludt itthon, rég volt utoljára ilyen, talán karácsony után, mikor a Jazz&Bass-en voltunk. Elmentünk vacsizni (délután 5-kor), ázsiaira vágytunk, így beültünk a 101 bisztróba a Moszkván, nem ismertük eddig, annyit tudtam, hogy a 101 tigris tesója, de ott sem jártam még. Az étlapot nézegetve kicsit elbizonytalanodtunk, mert a legtöbb étel teljesen ismeretlen volt számunkra, vagy furán hangzott (csirkeláb pl), de aztán kértünk segítséget a pincér sráctól, aki nagyon jó fej volt, és berendeltünk ezt-azt. Aztán ahogy kijöttek a kaják, nem győztünk ámulni, annyira különleges és elképesztően finom volt minden, én például mangós ropogós rákot ettem zöldség tempurával, Barni meg Bao burgert meg ropogós batyukat, és az utóbbi annyira szédítően jó volt (a mogyorós szósz is hozzá), hogy rendelt még egy adagot. Rákerestem, és Keve Márton a séf (az ő barátnője Szabó Adrienn dietetikus, aki a Magyar superfood című szakácskönyvet írta), akit pedig ismerek, és mostmár tapasztalatból is tudom, hogy egy zseni, nem csak hallomásból. Vissza fogunk még menni kipróbálni további dolgokat az étlapról, és szívből ajánlom nektek is a helyet, ami egyébként vagány és stílusos is nagyon. 

Utána az esőben átsétáltunk a Titok nevű helyre, ami a körszállóval szemben van, és a Nemdebár vadiúj kistesója. Ez is vagány, kicsit ilyen párizsi bár hangulatú, kicsi asztalok vannak meg egy kerthelyiség, és mindenhova max ketten lehet leülni. Nekünk a kis randiesténkhez mondjuk tökéletes volt, jó volt ott ücsörögni, miközben kint esett az eső, egész más így beszélgetni, mint otthon, nagyon ránk fért. Én egyetlen deci vörösbort ittam (a vacsihoz meg kombuchát), és este 8-ra otthon voltunk. Kicsit néztünk sorit, 10-kor meg ágyban voltunk. Barni kérdezte, hogy nem bánom-e, hogy ilyen nyugdíjas tempót nyomunk, de őszintén: az ilyen matiné-kimozdulás tökéletes nekem, hogy csinálunk ezt-azt, de közben megvan a beauty sleep és másnap tökéletesen kipihenve ébredünk. Én nyáron is a daytime bulikat kedvelem a legjobban. Szerintem most elfogadtuk a kis üvegbúra életünket és jól vagyunk vele. Nem mondom, hogy nem esne jól többet kimozdulni, vagy kevesebbet itthon lenni, de azt érezzük, hogy mindhárman kipihentek és kiegyensúlyozottak vagyunk, meg hát imádjuk ezt a lakást. Azt azért megbeszéltük, hogy imádtunk a Frankelen lakni, lehetne a lakásunk ott, de közben meg megszoktuk, a csendet, a tiszta levegőt, a csodás ovit meg a tiszta levegőt is - mindent meg nem lehet. 

Reggel pedig felszedtük Danit meg Barni anyukáját és elmentünk Vácra meglátogatni a szüleimet, tavaly láttuk őket utoljára, mert először Dani volt beteg, aztán meg ők. Anyu vadast főzött, amit imádok, nagyon finom volt most is, meg volt mákos-áfonyás torta. 4 körül értünk haza, kiderült, hogy nincs víz, mert brutál csőtörés volt valahol a faluban, de nem volt gond, mert találtam pár üveg ásványvizet még nyárról, amúgy nem nagyon szoktunk azt inni, csak csapvizet. Barni elment meccset nézni meg inni pár sört a haverjaival, Dani 8-kor elájult, én meg élvezem a csendet.