hétvégi ups and downs

Vasárnap elmentünk ketten Vácra Danival. Vásár volt, és eredetileg az volt a terv, hogy elmegyünk mind a négyen, de Daninak nem volt kedve jönni és inkább otthon maradt Anyuval (a másik otthonülővel) husit panírozni a vasárnapi ebédhez. Neki amúgy sokkal többet szokott az ilyesmiben segíteni, mint nekem, paníroz, krumplit pucol, pogácsát szaggat stb. Mi Apuval megnéztük a vásárt, ami Vácon, főleg ilyen szép időben óriási, és egy igazi antropológiai tanulmány, tátott szájjal figyeltem az árukat meg az embereket. Igazából halott német katonán kívül mindent lehet kapni, olyan mennyiségű értelmezhetetlen cucc van ott, hogy nem is értem hogy 1. hogyan élnek meg ebből emberek 2. hol tárolják amúgy ezeket és hogyan szállítják 3. ki veszi meg őket? Főleg manapság, amikor ezeknek az áruknak a nagy része elérhető a kínai boltokban minden nap. Apu vett egy kakukkos órát, mindketten vettünk zoknit, meg Daninak vettünk kisautót. Lehetett venni nyuszikat és tyúkokat is, azt nem vettünk. Kiskutyák most nem voltak. 

Ebéd után kiraktuk a napozóágyakat a kertbe és ott fetrengtünk meg beszélgettünk, szerintem el is aludtam egy kicsit. Időben hazajöttünk, mert Daninak még volt leckéje. Amikor kinyitottam a táskáját, hogy kivegyem a könyveit, akkor jött a fekete leves: nem tudtam őket kivenni, ugyanis bele voltak ragadva a táskába - szerencsére csak 3 könyvet hozott haza, amiben lecke volt. Pénteken őszi leveleket ragasztottak egy lapra, és Dani annyi ragasztót használt, hogy a táskájában - mert csak úgy berakta a művet a könyvei közé - szétfolyt, és egyrészt összeragasztotta a könyveit teljesen, másrészt lefolyt az aljára (szerintem decikről beszélünk), és oda minden beleragadt. Fúúúúú, nem volt őszinte a mosolyom. 

Óriási mázli, hogy igazán nagy bajban meg tudom őrizni a hidegvéremet, de most nagy levegőket kellett vennem, mert egy darabig tényleg azt hittem, hogy dobhatom ki a könyveket és a hátizsákot is és vehetek újakat. Aztán kiderült, hogy a ragasztót oldja a víz. Végül egy könyvnek kellett kidobni a borítóját és egy fél centit levágni az egész könyv aljából (!), de nyomtattam neki új borítót, a többi könyvet meg lemosogattam. Jó szarul néznek ki, de hát ez van. A hátizsákját kimostam és meg is száradt reggelre (mert már fűtünk és ráraktam a fűtőtestre), szóval végül minden oké. 

Úgy szeretek Anyuéknál lenni.