Dúrmoll

Ma reggel nemes egyszerűséggel ráfagytam a biciklimre, a suliban rá kellett jönnöm hogy némelyik osztállyal szinte elölről kellene kezdenem onnan, hogy énteő mitiők, valamint az egyik osztály a 6. órában kérte, hogy engedjem el őket hamarabb, majd 15 perccel az óra vége előtt elcsomagolták a cuccukat, köszöntek szépen és udvariasan, majd leléptek, én meg csak néztem utánuk krétával a kezemben, hogy öööö? 

Kiderült az is, hogy az a nap, mikor csak délután 1-re kellene bemennem 2 órát megtartani, az túl szép volt hogy igaz legyen, mert a nap közepén is van ám egy órám, biztos ami biztos, nehogy unatkozzak. És az itthoni diákjaimhoz már nagyon fáradt voltam, és alig vártam hogy vége legyen, és most csak ülök itt... Ma nagyon hétfő volt, és kicsit magányos is vagyok. 

De találtam ezt a zenét (köszönöm, Breaking Bad), és imádom a szöveg nélküli jazzt, mikor csak gurguláznak a dúrok és a mollok, és terelgetik az érzelmeimet, és olyan gyönyörű boldogság dal ez, hogy igazából már nincs is semmi baj. Küldöm nektek szeretettel.