Vajon

Már van új céges iskolás laptopom (amitől én még mindig el vagyok ájulva, mert szerintem ez a közoktatásban nem mindennapi, bár nem igazán értem a logikát a 10 kg-os monstrum kiválasztásában), amihez anyukám varrt nekem meseszép steppelt borítót eredeti indonéz anyagból, ami majd jól megvédi a krétaportól meg a hátizsákomban kiömlő laktózmentes joghurttól. 

És már van hozzáférésem is a sulis wifihez is, úgyhogy mostantól fogva nem kell unatkoznom a lyukasórákban sem, hanem írhatok bejegyzéseket az uncsi iskolai életről izgalmas kis életemről.

És igen, én, aki szerintem 15 éves korom óta több időt töltöttem a komfortzónámon kívül mint belül, mostanában nagyon vigyázok hogy nehogy véletlenül elhagyjam. De ez van, úgy érzem még mindig hogy vigyáznom kell magamra, és arra van szükségem hogy biztonságban érezzem magam. Lesz még máshogy. 

Ráadásul olyan szinten kell logisztikáznom az időmmel is a suli, meg a sok készülés mellett, hogy persze a pihenésre is maradjon egy kicsi, hogy például el kell döntenem, hogy mit csináljak csütörtök délután/este: 

1. tanítsam a magándiákokat

2. színházba menjek 

3. orvoshoz menjek, elintézni az eü. alkalmasságit (csak csütörtökön van délután, máskor meg nem érek rá).

Vajon melyiket választom?

A society6-en hétfőig free shipping van megint!