2013. december 28., szombat

Friends

Nem tudom, volt-e már ilyesmiben részetek, de az egyik barátnőmmel szakítottam tegnap. Már sokan mesélték, hogy botrányos ha iszik (nagyon rég nem buliztunk együtt), de én mindig megvédtem, hogy ő ilyen, őrült, így kell szeretni, és szerintem ő vicces, és az az igazság, hogy én tényleg sokat tudtam nevetni rajta, vele. De tegnap olyan bunkó, paraszt, alpári és agresszív módon viselkedett, másokkal és velem is, amire egyszerűen nincsen mentség. Így egy ponton mondtam neki, hogy figyelj, a következő helyre már ne gyere velem, a továbbiakban nem vagyok rád kíváncsi, szia, adtam neki 2 puszit, és kész. Soha többet nem hívom el magammal. Nem gondoltam volna, hogy tudok ennyire gyors, és drasztikus döntést hozni, de egy szemernyi kétség sincsen bennem, hogy így kellett tennem.

Az este elején panaszkodott egyébként, hogy eltünedeznek mellőle a barátai, de most már értem miért. Aki ismer, tudja, hogy én iszonyatosan galamblelkű és toleráns ember vagyok, de nekem indokolatlanul cigányozó, buzizó, zsidózó ember, olyan, aki megpróbál meggyőzni, hogy én utáljam ezt vagy azt az ismerőst, mert ő is utálja, aki szerint azért nem sikerült a házasságunk, mert nem esküdtünk meg isten előtt, és aki szemtől szembe egy f@sznak nevez valakit (nem engem), mert nem hisz Istenben (csak néhány példa a tegnapi részeg előadásból), az nekem nem a barátom. És azt hiszem, nem is csodálkozhat, ha végül barátok nélkül marad. 

Pandanomium

7 megjegyzés:

  1. Hu, tenyleg nem tunik egy jo fej lanynak...en iden 'szakitottam' egy baratnommel, hosszu lenne leirni, miert, de utolag visszagondolva sokszor csodalkozom, miert is baratkoztam vele - a szamomra elfogadhatatlan lepesei mellett, amelyek ugymond az utolso cseppek voltak a poharban, azert nagyon kulonbozoek voltunk (csak vhogy ugy gondoltam, nyitottnak es elfogadonak kell lennem). Utolag ugy gondolom, nem mindenaron. Ettol fuggetlenul voltak nyomaszto almaim vele kapcsolatban, nem kis lelkiismeret-furdalast okoztam magamnak a 'szakitassal', de hat en mar csak ilyen mindent egeszsegtelenul tulaggodo vagyok, sajnos).

    VálaszTörlés
  2. Három évig laktunk egy albérletben, szobatársak lettünk és barátnők, aztán augusztusban egy hülye sértődés miatt viharos gyorsaságú szétköltözés. Azóta nem beszéltünk, pár hónapja láttam egy boltban, de nem mertem odamenni, mert miről is beszélhetnénk, aztán rosszul éreztem magam, hiányzik is meg nem is, tényleg olyan, mint egy szakítás.

    VálaszTörlés
  3. Nekem is volt olyan. Bár azt hiszem, kölcsönös megegyezéssel szakítottunk. Mert szerinte az nem volt normális, hogy 25-27 éves fejjel nem vágytunk ivós-hányós buliba hetente többször (én mondjuk korábban sem, de sosem zavart, ha valaki igen), hogy soha nem mentünk el vele ezekre a helyekre. Csak fura ellentét volt közöttünk, folyamatosan távolodtunk egymástól, majd pedig nem kerestük tovább egymást, amikor egyszer a legjobb barátnőmre mondott nagyon-nagyon csúnyákat.
    Szerinte mindenkinek az életében van ilyen baráti szakítás, csak erről nem beszél annyira az ember.

    VálaszTörlés
  4. Én is szakítottam már barátnővel. :( Mondjuk a te ismerősöd viselkedése nem túl keresztényi (sőt), esetleg erre is fel lehetne hívni a figyelmét. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd. Annyira haragszom rá hogy ilyen hülye.

      Törlés
  5. Szerintem kimondva sokkal jobb szakítani, mint ha kimondva-kimondatlanul eltávolodtok egymástól, és senki nem tudja, hogy hányadán álltok. Vagy nem tudom, én nem vagyok híve az ilyen kimondatlan álfinomkodásnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a barátnőm nincs tisztában a helyzet súlyosságával, meg hogy én többé nem vagyok rá kíváncsi, de majd elmondom neki, mert szerintem kell, hogy egyszer valaki kíméletlenül őszinte legyen vele.

      Törlés