Happyish bday

Megvolt idén is a szülinapom, és megint akkora feneket kerítettünk neki, mint szoktunk (semekkorát). Én főztem ebédet, ami isteni lett, pedig saját ötlet alapján változtattam rajta, de hát megint meg kellett állapítanom, hogy zseni vagyok a konyhában (is, hihi), de tényleg, mindenkinek nagyon ízlett. Megint beiktattam egy kis ebéd utáni alvást, amiről nem tudom hogy fogok leszokni amikor majd vissza kell mennem dolgozni, a szieszta szerintem isten áldása. 

Délután a bátyáméknál voltam, és a gyerekek enyhén szólva túl vannak pörögve most, hogy nincs suli meg ovi és otthon vannak egyfolytában, ordítva adták át az ajándékokat, tépték le róluk a csomagolópapírt, és közben mondták hogy mi van benne (ennyit a meglepetésről), meg hogy és anya sütött neked tortát, ott van a hűtőben, ennél a pontnál láttam a sógornőmön, hogy kezd elkámpicsorodni, mert tényleg meg akart lepni, meggyújtott gyertyával, meg minden. De így is nagyon örültem persze, és jólesett, őrületesen cukik, hogy így készültek. Aztán társasoztunk, meg elvittem az unokahugim fürödni hogy segítsek kicsit, mert a sógornőm idegei szerintem pattanásig feszülnek, pedig nagyon laza anyuka, de ez tényleg kemény. Volt egy pont, mikor a gyerekek éppen üvöltve téptek ki valamit egymás kezéből, rámnézett, hogy hát csoda hogy iszunk? Nem isznak amúgy, de mint ahogy franciakulcs is meséli, ez durva, na. 

Aztán irtózatosan nagy volt a kísértés, hogy itthon bekuckózzak, de hát mégiscsak születésnapom volt, így összeszedtem magam és elmentem kicsit mulatni. És jó volt, felköszöntöttek sokan, meg kaptam szuper ajándékot, és kellett inni fügepálinkát, de szerencsére csak egyet. Végül elég korán elegem lett, és hazajöttem, de aztán kiderült, hogy a korán, az hajnal 2 volt. Reggel, amikor a többiek mentek haza, állítólag csicseregtek a madarak. Itt a tavasz.

És elmondtam a szakításunkat az utolsó fontos embernek is aki még nem tudta, annak, aki végignézte az első randevúnkat, a bimbódzó szerelmünket, és az esküvőnket is, és aki mindig úgy hívott minket, mikor megérkeztünk, hogy na, itt a szerelmespár. Nagyon féltem elmondani neki, mert úgy éreztem, hogy csalódást okozok. De nem is kérdezett semmit, csak annyit mondott, hogy semmi baj, jól van ez így, nagyon örülök hogy itthon vagy. Annyira megkönnyebbültem.