The best is yet to come - illetve valahogy majd csak lesz

Hát itt vagyok, eljött a karácsony, legalábbis órák kérdése, hogy megérkezzen. Végül, ahogy sejthettétek, elengedtem a dolgot, nem görcsöltem rá, de nem is dugom homokba a fejem, mint ahogy eredetileg terveztem, szóval nem estem egyik végletbe sem. 

Végül nem rendeztem bevásárló-őrületet, teljesen kimaradtam a plázahisztériából, de vettem néhány apróságot a családnak (csokit, illatgyertyát, sajtot, hagymalekvárt, bort), meg a gyerekeknek tutiságokat. Főzőcskézünk holnap (Beli, a tőled kapott recept, a narancsos husi lesz az egyik fogás!), de nem pakoltam tele a hűtőt és a polcokat indokolatlan mennyiségű kajákkal. És nem lett karácsonyfám, de vannak ugye feldíszített ágaim, és a szép fehér fényfüzéreimet is felraktam a konyhába, meg ide a nappaliba. 

Igyekszem nem agyalni, nem emészteni magam, nem könnyű - az agyam kikapcsolva, kicsit olyan mintha lebegnék, csak létezem, pihenek. És jó érzés, hogy egy picit távolabb kerültem az egésztől, ha eszembe is jut ez-az, már nincsenek bennem olyan erős indulatok. Csak tudjam ezt így tartani. Örülök hogy eltelt ez a 6 hónap, és minél több idő lesz mögöttem, annál könnyebb lesz. Most igaz csak igazán, amit mondogatni szoktam, hogy the best is yet to come... Csak most új értelmet nyert, és távolabb került. 

Jelenleg az van, hogy sokat alszom, olvasok, játszom, sétálok a kutyával, és közben nem győzök beszélgetni, forralt bort inni, mosolyogni, meg boldogkarácsonyt-ozni. És nem ez lesz életem legjobb karácsonya, de azt hiszem, elmegy. It's okay.

És ha az ember már csak egy majdnem 4 éves kislánynak keres valami apróságot, és szembe jön ez a macsek, az vehető egyértelmű jelnek, hogy ne keresgéljek tovább, ugye? :)