Win-win

Ma reggel, ahogy szelte át a Margit hidat a villamos, amin ültem, és gyönyörködtem a kilátásban, azon is gondolkodtam, hogy tudjátok, írtam régebben, hogy kicsit lassú az élet a kisvárosban, ahol lakom, és hogy talán hosszútávon be kellene költöznöm Budapestre, mert ugye kultúra, barátok, pörgés stb. De persze tudjátok, mennyire szeretem a Dunakanyart is, és ott a blöki, meg a család. Ő meg, mikor először jött fotózni Vácra, azt kérte, hogy néha hívjuk el Duna-partozni meg bringázni, mert teljesen elvarázsolja a város, a folyó hangulata, meg a cukker váci arcok. Szóval én kaptam Budapestet, ő meg Dunakanyart. Ma már, így két napnyi reggeli utazgatás után már nem is nehézségnek, hanem előnynek látom ezt a helyzetet.