A rossz hír az az, hogy lopott perceim vannak csak a blogolásra, most példàul a vonaton. Neki nem meséltem a virtuális naplómról, így egyelőre nem ülhetek le azzal, hogy most akkor én megírok egy posztot, mert egyszerűen nem akarom, hogy gyorsan be kelljen csukni a szerkesztő ablakot, mikor odajön mondjuk megölelni, mintha valami rosszat csinálnék, máskor meg nem nagyon érek rá. Nekem fura ez, egyszerűbb lenne az életem, ha tudna róla, de tudjuk, hogy annak is megvannak az árnyoldalai, ha a pasid/családod/barátaid olvassák a blogod.
Mindenesetre állandóan belefutok olyanokba, hogy honnan ismerem ezt vagy azt a barátnőmet, honnan ismerek ennyi izgi sztorit (bocs), sokszor utalok a kommentekre (meséltem ezt vagy azt a barátnőimnek, ők meg erre ezt írták, ööö akarommondani mondták), vagy hogy milyen célból készítem a szép kis fotóimat. Az én életemnek fontos részét teszi ki a virtuális világom, és nem könnyű eltitkolni valaki elől, akivel legszívesebben mindent megosztanék. Például megmutattam neki a #thingsorganizedneatly képeimet, nagyon tetszettek neki (ő is csinált egy fekete-piros-ezüstöt nálam míg én dolgoztam, és iszonyú jó lett), és kérdezte, hogy kezdtem-e valamit velük, mert a táskák tartalmát ábrázoló fotókból milyen szuper sorozat lehetne, és akkor úgy elmeséltem volna, hogy lett is sorozat, sőt, milyen jó kis mém alakult belőle blogger körökben, de inkább csöndben maradtam.
Meg attól is tartok, hogy 'lebukok', kiderül véletlenül, elszólom magam, vagy más teszi ezt, esetleg nyitva marad egy ablak a laptopon, nem tudom. Komolyan, úgy érzem magam, mintha valami rosszat csinálnék, pedig nem is.
Mondjuk azt sem tudom, mit szólna hozzá, hogy így kiteregetem a kedves kis életünket, már azt is nagyon furának tartja, hogy én mennyit nyomogatom a telefonom, vagy minek nézek emileket este 10-kor. Hát ha még tudná, hogy most teljesen visszafogom magam, és normál esetben 20x ennyit nyomogatnám, és hogy az emilek fontos kommentek, melyekre reagálni kell.
Arra gondoltál, hogy beszélsz neki erről, de mondjuk nem mondod meg a címet, mert ezt szeretnéd megőrizni magadnak?
VálaszTörlésnem is teregeted ki :)
VálaszTörlésde egyébként mi lenne ha elmondanád neki, de azt is, hogy nem szeretnéd, ha olvasná, mert az feszélyezne?
Még egy kicsit várok, meg gondolkodom az ügyön.
VálaszTörlésSzerintem is mond el, tuti tetszik majd neki, hiszen olyan jó ez a kis blog, büszke lesz rád ;)
VálaszTörlésIsmerős érzés. Én nyáron "buktam le". Hamarabb hazaért munkából, és épp írtam. Legfőképpen. Már csak az volt a következő képkocka, hogy érdeklődve olvassa. Nem Neki szólt. Róla... Nem szerettem volna, ha olvassa, de megtörtént. Utána sokáig meghívós volt a naplóm, mert egyrészt kérte, hogy ne "teregessek ki", másrészt meg nem szerettem volna olvas.
VálaszTörlésEgyértelműen befolyásolná minden szavam, gondolatom, ha tudnám, Ő is olvas. Nem tudnék kitárulkozni ennyire, attól függetlenül, hogy nagyon sok dologról tud, de ezek azok a nüansznyi dolgok, amit épp Neki nem szabad megtudnia, mert veszélyes lenne. Ezek a pici titkok teszik érdekessé a kapcsolatot. :)
másrészt meg nem szerettem volna, HA olvas. --- ez kimaradt.
TörlésAnnával értek egyet, és még az sem könnyű, ha ő másképp gondolkodik erről. Van, ami nekünk nem "kiteregetés", míg valaki másnak már annak számít, pláne az érintettnek.
VálaszTörlésHa viszont sokáig nem mondod el, és aztán igen, kellemetlen lehet a kérdés, hogy addig titkolóztál előtte, nehéz ügy ez.
Szerintem mondd el, mert tényleg kellemetlenebb lehet, ha 2 hónap múlva állsz elő vele, meg fogja érteni, ahogy azt is, ha nem szeretnéd, hogy olvassa. Már ha tényleg nem szeretnéd, ezt te tudod, én ugye elképzelhetetlennek tartom, hogy a pasim olvassa a blogomat.
VálaszTörlésTudom, hogy nem szavazás ez, de szerintem nem biztos, hogy korlátoz mindenképpen, ha olvas. Legalábbis az én pasim tök cukin mondja, hogy "azt nem fotózod le a blogba?" meg ha tudja, hogy posztot írok, nyaggat, hogy mikor lesz már kész, el akarja olvasni. Ha valami jóról írok vele kapcsolatban, az nem zavarja, ha rosszról, arról meg mindig előbb tud (mármint hogy bajom van vele), mint az olvasóim. Szerintem egyszerűbb így az élet, és amúgy én sem gondolom, hogy bármilyen szempontból megsértetted volna a kettőtök életének szentségét, nem teregeted ki a dolgait (mondjuk az is lehet, neki már ez is kiteregetés). Persze érthető, hogy most még várni akarsz vele. (Én olyan 3 hónap után coming outoltam anno)
VálaszTörlésSztem mindenképp mondd el neki, mert így tényleg alakulhat olyan szitu, ami kívülről úgy néz ki, mintha valaki mással valami sumák ügyben leveleznél (pedig csak blogot írsz). Előtte azt kell csak eldöntened, hogy szeretnéd-e hogy olvasson, vagy sem.
VálaszTörlésAz se gáz, ha nem szeretnéd, sztem ez a fiú annyira jófej (a sztorik alapján amiket írsz), hogy simán megérti a "nem"-et is.
Szerintem több olyan helyzet van amikor jobb, ha tudja, mint olyan amikor jobb, ha nem.
VálaszTörlés(Én a blogommal mutatkoztam be: ilyen vagyok, ez van, ezt lehet szeretni. Túléltük.)
én a legelején elmondtam hogy van blogom, persze a címet nem adtam meg, nyilván egy idő után egyre kíváncsibb lett, kérdezgette erről-arról írtam e, aztán amikor már nem bírt a kíváncsiságával, kikutatta... el is vesztette az egész a báját, költöztem,meghívóssá tettem, de már nem volt ugyanaz... azóta nem írók sehol, hiányzik is rendesen, de valami eltört bennem...
VálaszTörlésnyilván fordított esetben én is kinyomoztam volna, nem is haragszom rá érte, szóval szerintem más ha az ember párja tud a virtuális életeről vagy ha olvassa a blogod... másképp írsz... másképp fogalmazol, cenzúrázol dolgokat...