2014. szeptember 1., hétfő

Over

A vizslás fiúval az volt, hogy eltűnt, napokra, én meg úgy éreztem, igazam volt, az az utolsó, indok nélkül lemondott találkozó a dolgok végét jelentette, nem csak bennem, benne is. Aznap, mikor mondjuk az első olyan "randink" volt a fotóssal, írt egy sms-t, hogy Mizu? Otthon? Amin teljesen kiakadtam, hogy ez mit jelent? És miért alap többnapi nemjelentkezés alapján mizuzni? Úgyhogy írtam, hogy nem, sajnos nem vagyok otthon. Erre írt, hogy látta a szép fotóm a FB-on, amit persze a fotós készített rólam, és hogy nagyon tetszik neki. Aha, örülök, köszi. Aztán tegnap, kb úgy egy hét csend után megint írt, hogy otthon vagyok-e, és sétáljunk. Erre megírtam, hogy nem jó, félig-meddig beköltöztem Budapestre, majd mesélek, és persze majd sétáljunk valamikor, de erre már nem is válaszolt. 

Az jutott eszembe, hogy egyszer, mikor filmeztünk, mesélte, hogy a gátlásai miatt már annyi mindenről lemaradt az életben, és hát lehet, hogy rólam is emiatt maradt le, amit én persze már kicsit sem bánok, és hálás vagyok neki, hogy hónapokig elterelte a gondolataimat, és hát nagyon jó fej, kivételes fiú ő, csak hát... Valami komoly gond van vele. 

2 megjegyzés:

  1. Sztem ne "rágd" magad ezen, tényleg elég ügyetlen ez a fiú; az meg, hogy heteken - hónapokon keresztül a téblábolás ment, az elvesz minden lelkesedést. Minden esélye megvolt nálad, tényleg, csomót "vártál" rá, mit kellett volna még?
    Amúgy meg az a lényeg, hogy te boldog vagy! <3

    VálaszTörlés